Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Boszorkány [MNy XLIII/1947/, 10-17.]

126 De a magyar ezó régi jelentése İ6 elég gazdag: 'lemur' (CALEPINUS 1590); 'etrix, incubus, lamia, venefica' (MA. 1621.); 'venefica, saga' (PP.). Minden okunk megvan tehát arra, hogy a törökből átkerült szónak az eredetileg feltett 'lidérc'-en kívül 'boszorkány, varázsló, gonosz ezellem' jelentéseket is tulajdonítsunk. Igen fontoe volna a kérdés néprajzi vonatkozásait tüzetesebben megvizsgálni, mégpedig magyar és török oldalon egyaránt. Magyar oldalról igen szépen világította m'eg a boszorkány néprajzi hátterét SOLYMOSSY SÁNDOR: A magyarság néprajza IV, 443—5. A lidércekről (bolygótűz, vérszipoly, kincseket hozó fajta), sajnos, csak éppen megemlékezett (445), azonban mit sem szólt az előbbivel való összefüggésekről, amire pedig a magyar nyelvi anyag is feljogosította volna, nem is beszélve a török adatokról.