Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Boszorkány [MNy XLIII/1947/, 10-17.]
124 -/.an, -/en, -tjan, -rjen (vö. ZAJ. 79. §. 12., e az ottani további irodalmat); c) -an, -őn mássalhangzók után, -pan, -yän magánhangzók után (vö. DENY , Gramm. 469, §. 733.) A képzőnek ez a sajátos alakja csak az űz (oszm., tkm. stb.) nyelvekben (és a csuvaeban) fordul elő, éppen ezért KORSCH, S az 6 nyomán ÍSAMOJLOVIŐ a török nyelvek osztályozásában a megkülönböztető kritériumok közé vette fel, amely az ú. n. délnyugati csoportot jellemzi: qal-yan- és qal-an-nye\\ek (vö. A. SAMOJLOVIC, Nekotorye dopolnenija k klassifikacii tureckich jazykov. Petrograd, 1922. 6. és 15. 1.). Megjegyzendő, hogy az általános szabály alól néhány érdekes kivételt is látunk. Így bizonyos ezavakban a képző hasonulás helyett ellenkező irányban elhasonul, pl. Rabf. är-kän, csag. stb. e-lcän, i-kän (är-gän, e-gän, i-gän helyett). Az oszmánliban a funkciót tekintve cl csoportba tartozó szavakban a képző megtartja kezdő -y, illetőleg -q hangját (vö. DENY , Gramm, 567, §. 865.); ez azonban könnyen érthető, hiszen paradigmától elszakadt szavakat érint, amelyek könnyen megtarthatták a régi állapotot, eőt későbben analógiájukkal újra hatni is kezdhettek. A -yan képzős szavaknak egy elég nagy csoportja nem kapcsolható világosan valamely igetőhöz, mégis követi a fenti szabályokat, pl. türk tablé-yan 'nyúl', Käs. tavié-; an, csag., turki taui-qan, csag. taué /an, oszm. davé-an, tavé-an (vö. tunguz tukéa-ki 'nyű.' < tuksa- 'fut'; mongol taula-y); türk, Kús. sli-yan egér', kaz., kún slt-qan, csag. sit-qan, bar. ele-qan, alt., tel. ilt-qan, oszm., az. sli-an (? < sld- 'cacare') stb. E mellett találunk egy másik érdekes csoportot, amelynek igei származása éppoly homályos, mint az előbbié, viszont a képző alakja a nyelvjárások legnagyobb részében a szabálytalan -an alakban jelenik meg, pl. ceag. qaz-yan 'Kessel', alt., tel., sór, leb., szag., kojb., kacs., kirg., kkirg., kún, kaz., mis., tob., ( sag., turki, oszm., az. qazan stb. A két utóbbi csoport átvizsgálása turkológiai szempontból különösen tanulságos, moßt azonban <sak annyi a jelentősége, hogy vele ki is merítettük a -yan dcverbalis névszóképző valamennyi fonto6abb típueát; és ily módon kétségtelen, hog> a baslr-yan, basilr-yan önálló nomen actoris. A tő és a képző viszonya hangtani tekintetben szabályos. Ezzel ezemben a baslr-qan változatban a képző q-ja éppoly „szabálytalan", mint az er-kän k-ja, ami azonban török területen, mint látjuk, korántsem elképzelhetetlen; a' VII—XII. századi nyugati török nyelvjárások mainál pontosabb ismerete alapján ebben a vonatkozásban is többet mondhatnánk. 3. Jelentéstani szempontból teljesen világos, hogy a bastlryan, baslryan (*baslrqan) eredetileg a. m. 'nyomó; ami nyom: lidércnyomás, aki nyom: lidérc'. Ez utóbbiból fejlődhetett ki.
