Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Tőzeg [MNy XXXIV/1938/, 207—210, 328.]

116 szó sem oszmánli jövevény, hanem esetleg krími tatár, vagy talán kun, besenyő, és forrása egy *

tezek, *tizek alak? Az mindenképen bizonyos, hogy a magyar tőzeg — már teak szóföldrajzi okokból eera — semmiesetre sem lehet oláh eredetű. De nézetünk szerint nem lehet oszmánli sem, nem lehet az súlyos hangtani nehézségek miatt. Az oszmán-török szó első magánhangzója ü, pontosabban e, vagyis ugyanaz a hang nagyjából (a kettő közti különbséget műszerrel még nem mérték), mint a magyar nyílt e, melyet tudvalevőleg szintén f-vel jelölünk hangtanilag pontosabb átírásban. Már most: ebből a nyílt tf, e-ből a magyarban nem magyarázható meg a rövid ö sem (ez a hang csak zárt e-ból, vagy í-ből keletkezett jövevényszavainkban), még kevéebbé a hosszú ő. Egy török *tezäk, *tizäk-bö\ kifogástalanul megmagyarázható volna egy magyar — *töztg, *tözek. Arra nem igen gondolhatunk, hogy az ö megnyúlása másodlagos magyar jelenség volna, mert hiányzanak az ilyen feltevést megtámogató biztos pé'dák, de meg ellene mond a borsodi teőzik ed-je is. Az első ezótag hosszú magyar magánhangzóját régibb jövevényszavaink segítségével sem tudjuk kifogástalanul magyarázni, hasonló eset ugyanis ott sincs. Jelenleg egyetlen megoldás kínálkoznék; t. i. ha a török adatoknak nemcsak qualitativ, de quantitativ tulajdonságait is figyelembe vesszük, és hosszú zárt #-ból vagy T-ből indulunk ki. Török hosszúságok magyar tükröződéseivel nem régiben M. RXSXNEN foglalkozott (FUF. XXIV, 246—55). A kérdés sajnos sokkal bonyolultabb, mint RXSXNEN gondolja, mert másodlagos nyúlások a magyarban is történtek, így pl. épen az a>á esetében, melyet RXSXNEN a legszebbnek tart, teljesen hasznavehetetlen a török hosszúság vallomása, mert hiszen ez az a>á nyúlás egész sereg szláv, latin stb. jövevényszavunkban is bekövetkezett, ahol eredeti hosszúságról szó sem lehet. A kérdés mégis figyelmet, alaposabb vizsgálatot érdemel. Kiindulni természetesen csak azokból az esetekből lehet, amelyekben másodlagos magyar nyúlás nem tehető fel eleve. Kétségtelenül török hosszúsággal függ össze a kik és kép hosszú magánhangzója, mint azt már fnnak idején GOMBOCZ is feltette, de nem magyarázható egyszerű zárt e-ből a szik, tsz stb. hosszú é-\e sem. Külön megfontolást kíván a dil ^ delet, szél szelet csoport tje. Egyelőre tehát a tőzeg-e t is a török hosszúságok korántsem lezárt vita-anyagához csatolnánk hosszú d-je miatt. Bármint is van a dolog, a tőzeg esete egy érdekes tanulsággal szolgál. Már GOMBOCZ rámutatott arra, hogy török jövevényszavaink ú. n. első és második csoporjának a határán jóegynéhány olyan esettel találkozunk, amelyikben bajos el-