Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Tőzeg [MNy XXXIV/1938/, 207—210, 328.]
117 dönteni, hogy az első vagy második csoportba kell-e sorolnunk a szót. Ezt a nehézséget véglegesen kiküszöbölni nem igen lehet, de nagy segítséget jelent az eligazodásban, ha nem egyetlen csoport anyagát dolgozzuk fel — ha még olyan alaposan is —, hanem valamennyiét. Az ú. n. középső réteg részletes számbavétele hasznos útmutatással szolgálhat bizonyos esetekben az elsőre, a harmadik, az oszmánli csoport pedig, úgy látszik, még mindig rejteget olyan szavakat, amelyek voltaképen az ú. n. középső rétegbe, kun, besenyő jövevényszavaink közé tartoznak. Ilyen a tőzeg is, mely nem oszmánli, de nyilván kunbesenyő elemeink közé sorolandó. Tőzeg. A MNy. XXXIV, 207—10 közölt Tőzeg című cikkemhez pótlólag megjegyzem, hogy a XIV. századi Ihn Batuta útleírásában is előfordul a tárgyalt török szó. A kérdéses hely az lemert francia fordításban a következőképen hangzik: „1/endroit oü nous débarquámes faisait partié de la plaine connue sous le nom de Decht Kifdjak. Decht, dans la langue des Turcs, signiße la méme chose que Sabıâ, en arabe (plaine, désert). Cette plaine est verdoyante et fleurie; mais il ne s'y trouve nl montagne, ni arbre, ni colline, ni pente. II n'y a pas de bois â brûler, et l'on n'y connaît point d'autre combustible que la flente d'animaux, laqnelle est appelée tezec [ =täzäk, az első ä t külön fatha jelöli az arab átírásban]. Tu vervais les principaux d'entre les indigenes ramasser ce furnier, et le porter dans les pans de leure vétements" Vö. DEFHÉMRZ«— S ANGUINETTI , Voyages d'Ibn Batoutah. Paris. 1877. II, 356—7 Utólag látom, hogy afganisztáni török nyelvi feljegyzéseim közt is van meg egy ide tartozó adat: parkhanacsl tézák 'szamár-, lótrágya'.
