Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Az idő és társai (Idő, idén, kor, korán; késik, későn) [MNy LXII/1966/, 385-398 ]
89 vekben (KISPÁL MAGDOLNA, A napszakok nevei az ugor nyelvekben: MNy. XXXIV, 425-8), vagy a mongolban (üdür dűli 'nap-fél, nap-közép, dél', söni düli 'éjfél': K OWALEWSKI III, 1917-8), sőt a törökben (kün orta 'napfél, dél', tün ortazi 'éj-fél': R ADLOFF I, 1064)? Ha valóban megvolt a 'napfél', akkor még a honfogalalás előtt azt „teljesen kiszorította, sőt elen у észtet te" az idegenből jött dél szó. Bizonyosan nem tartozik az elemi időfogalmak közé a hét 'semaine': időegységként való felismerését ugyanis csak bonyolult csillagászati ismeretek tették lehetővé. Ezekre az ismeretekre kevés nép jutott el a maga erejéből. Hogy mást ne mondjak, a kínaiak is aránylag későn, az i. sz. VIII. század táján ismerkedtek meg a hét-számítással, mégpedig iráni közvetítésre. Érdekes megfigyelni, hogy ennek ellenére a magyarban ennek az időfogalomnak a jelölésére az ősi szókészletből választottak szót, sőt a hét napjainak a nevei közt is akad kettő, amely magyar eredetű (ha a hét ismerete lényegesen régibb a honfoglalásnál, akkor a szerdától szombatig terjedő napok ma ismert nevei helyett más, azóta elenyészett elnevezéseket használtak). Aligha szorul bizonyításra, hogy az általános 'idő', a 'tér'-rel és az ilyen jellegű többivel együtt, nem az elemi, de a legfejlettebb, elvont fogalmak közé tartozik, melyek nyelvi megjelölésére meglehetősen későn került sor. (HORVÁTH JÁNOS, Tér, idő, téridő; terek és mezők: Magyar Tudomány 1966: 601 — 13.) Ebből következik, hogy a 'tempus' jelentésű Bzavak, ugyanúgy, mint a későbbi keletkezésű konkrét időfogalmak szavai (vö. hét; megjegyzendő: a kunban is yeti a. m. 'septem' és 'hebdomada': vö. GRÖNBKCH, KomVVb. 123), tartóz hatnak a szókincs ősi rétegébe, vagy a későbbi, belső keletkezésű szavak csoportjába, a legtöbbször oly módon, hogy korábban meglevő szavakra ter helik az új jelentált; de természetesen idegenből is keríthetnek rá megfelelő szót. Ezúttal nem kutatnám, hogy a nyelvek többsége saját szókészletéből vagy kölcsönzés útján elégítette-e ki ilyen irányú szükségletét. De talán nem lesz felesleges, ha egy pillantást vetünk a bennünket itt közelről érintő török nyelvekre, és röviden áttekintjük a 'tempus' jelentésű szavak főbb csoportjait. 3. A mai orosz —török szótárakban a 'время; idő; tempus' címszó alatt a következő szavakat találjuk török megfelelőként (az 'idő' alapjelentáen kívül figyelembe vesszük a kérdéses szavak mellékjelentáeit is, ezért az orosz —török szótárakon kívül idézzük a párhuzamos török —orosz szótárakat is, ha ez szükséges, vagy lehetséges). A) csuv. vâyât 'время; idő' (DIMITRIEV, Russko éuvaéskij slovarj 79), rSyit, vSrSt 'idő' (PAASONEN 200); tkm. vagt 'время, эпоха; час, срок; определенная пора; грам.; idő; korszak; óra, időpont; meghatározott időpont; nyelvt.' (BASKAKOV —CHAMZAEV, Russko—turkmenskij slovarj 87); azer. vayl время, срок; idő, határidő' (Azerbajdiansko—russkij slpvarj 37); oszm. vakit, vakti 'time' (HONY 383); kar. T. vayt 'Zeit' ( K OWALSKI 278), kar. L. wacht 'ua.' ( M ARDKOWICZ 63); nog. valcit 'время, определенная пора; idő. meghatározott időpont' (BASKAKOV, Russko— nogajskij slovarj 98); balk, waytl 'Zeit' (PRÖHLE: KSz. XV, 207); kmk. vaqtx 'idő, meghatározott időpont' (BAMMATOV, Russko—kumvkskij slovarj 112); kaz. tat. vakit 'idő' (Russko— tatarskij slovarj I, 13İ); bask, vaqit 'ua.' (Russko-baákirskij slovarj 101); kkalp. vaqxt, uaq 'idő; időpont' (BASKAKOV, Russko—karakalpakskij slovarj 102. 504); kirg. ubaq, ubayii, ubaqit 'idő' (JUDACHIN, Kirgissko—russkij slovarj 797): kzk. uaqit 'idő. óra: határidő'(SAURANBAEV, Russko-kazaehskij slovarj
