Magyar Országos Tudósító, 1940. december/2
1940-12-15 [243]
,/SZEGEDI ESZME ÜNNEPSÉGfA VÁRBAN/folytatás 2./ és a vitóz vezér, a bölcs államfő, most népének gondviselő atyja azt felelte: menjetek most szópen haza ós álmodjatok tovább'még szebbekot. A nemzet pedig álmodott szépe-et, visszajött ivárpatalja, visszatért -Cárjainkba szivünk reménysége, lelkünk "bálványa: Erdély egy része. - Pedig nincs gyászoló anya és özvegy, nincsenek siró •„hadi árva, itthon van a magyar paraszt és lenyorgolt lovaival bélésen szántja az ősi rögöt. Ezt a bércét, a bókés orszaggyárapitást pedig ugy hivjálc, hogy Horthy Ml-sLÓB, gróf Teleki Pál és gróf Csáky István, De még mást is megjelölhetünk!: e három névvel: az olasz barátságot, amely Romanellivel kezdődött, a nagy német nemzet iránt való hálát, mikor Béos otthont nyújtott nekünk üldöztetésünk idején s mi szegedied pedig különösen hálatelt szivvel küldjük le testvéri üdvözletünket a kék Duna habjain a vitéz katonanemzéthez Belgrád felé, hisz ők voltak azok, akik bennünket, mikor hazátlanok és a vörösödtől üldözött vadak voltunk, országukon keresztül engedtek, sőt segítettek Szegedre, amivel lehetővé tették, hogy a szegedi goncolat kitermelődhetett, Ök voltak azok, akik akkor nyolcvanhárom hadifogoly tiszt5 bajtársunkat csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy• belépnek^ Szegeden a nemzeti hadseregbe. És ismét a három név volt, a-cík Szegedről a magyar nemzeti külpoliti :a első megnyilvánulásaképpen már akkor es elsőnek siettek Belgrádba. - A nemzet álmodik tovább, álma felett őrködik'ez a^sereg és a. hasonló szellemben és hűségben felnevelt fiai, ez a régi, bevált,, hűségében soha meg nem tántorodó ellenforradalmi sereg és az általa és belőle kitermelt szegedi gondolat a -ett ős kereszt jeíében, - A gyűlést megnyitom, de bezárni csak akkor fogom, ha a legendás turulmadár, maly még mindig vijjogva és sikongva szálldos bércről-bércre, megosendesedve leszáll Szent István koronájára, ott Budavára legmagasabb ' pontján és mi leborulhatunk hálatelt szivvel Te Deum-ra az Ur oltára előtt A nagyhatású elnöki megnyitó alatt, ami-or a szónok a kormányzót aposzrof ált a, elemi erővel tört ki a lelkesedés és hosszú perceken át ünnepelték minden egyes alkalommal a kormányzót, Magasházy László után v:.tóz Horváth István szegedi -isgazda mondott beszédet. Szegedről göttün-- - úgymond - ahol két évtizeddel ezelőtt minden más nemzetet megelőzve, zászlót bontott a Kormányzó űr olyan eszme mellett, amely eszmekörben azóta a világ legnagyobb népei ujhodtak meg. A szegedi gondolat kiállta a próbát, napról-napra izmosodott, erősödött, s ma tizenegymillió magyar tesz hitet mellette. Én a magyar rónák üdvözletét hoztam és a magyar rónái: egyszerű fiainak mélységes hódolatát az iránt a férfi iránt, aki biztos kézzel és bölcs előrelát fissal vezeti népét, a szegedi gondolat jegyében a boldogabb jövő felé, Nem csoda, ha nem tér le a husz évvel ezelőtt megjelölt B éppen őáltala kijelölt útról, hisz ezt az utat a magyar faj jövőjébe vetett mélységes h: ! .te és a magyar faj iránti végtelen szeretete, világitja meg> De éreznie kell, hogy egy ország hódolata és bizalma veszi körül országló gondjaiban. Tudnia kell, hogy a magyar falvak, bogárhátú alföldi tanyák százezreinek a szive 5 érte dobban, milliónyi kar őérte feszül ós milliók szeme tekint szeretettel a budai Vár ablakaira. Tudnia kell, hogy történelemformáló nagy munkájában tömött sorokban állunk mögötte azzal a jelszóval, hogy a ^íormányzp Úrral 1 Hiven! Mindhalálig! A magy-ar falu egyszerű képviselőjének szívből jövő szavait is sokszor szakította meg a leikos ünnepség, majd vitéz Magasházy László indította útnak az egyes küldöttségeket, amelyek koszorút ..elyeztek a Hősök' 2öv6re, az ellenforradalmi vértanuk emlékmüvére és az orss ágz ászlóra.{--Első köszöntésünk a hősi halált halt magyar katonáknak szól - mondotta -fakik u °g8ndolatuk-"al megáldották édesanyánkat: az örök Magyarországot, Áldott legyen diós ős eges emlékezetük. A rn._g3.ii küldöttség vigyye el az ellenforraO dalma - vértanúinak hálánk és szeretetünk koszorúját, akik melog, piros vérükkel, mosták le a meggyalázott nemzet homlokáról a szégyenbélyeget,'Üzenjük nekik; köszönjük azt az erőt, amelyet áldozatuk belénk sugárzott, • Végül az országzászlóhoz induló küldöttség vigye el koszorúnkat a felárbóoon lengő lobohoz és mondja el törhetetlen fogaflalmunHíat. /Folyt, -b'v./
