Magyar Országos Tudósító, 1940. december/2

1940-12-15 [243]

/: Magyar Újságírók Lgyesületeközgyülése, Folytatásl./ Ma nagy ünnepet ült az ország; országgyarajútó Kormányzónk ellenforradalmi serege ^és az ellenforradalmi szervezetek gyűléseztek, ü'hhez külön is hozzájárulhat a iáagyar Újságírók egyesülete. Itt húsz esztendő múlva le kell szögezni, hogy a magyar ujságiró-társadalom rengeteg küzdelemmel, verítékkel, könnyel és vére odaadásával harcolt az országért, megmutatta azt, hogy nem mél i&tlén része az ország társadalmának és hogy az ujságiró^társadálom a maga egyetemében és összességében mindenkor meg tudta tenni kötelességét, iinnek az újságírói becsületnek odaát a Királyhágón tul is csodálatos bátorsággal, odaadással és rendithetetlenséggel szerezlek érvényt testvéreink, az erdélyi és kelet-magyarországi újságírók, ii'z a magyar ujságiró-gárda példáját adta annak, mint kell a magyarnak megállni á helyet vészes körülmények között, egy magasabb célért ieláldozni önmagát, családját, mindenét, ha a haza azt kívánja. Mi t magyar újságírók a magyar társadalomtól nem kívánunk mást, mint munkánk megbecsülését és elismerését. Fera mondjuk azt, ho^y bárki ' munkájánál többet érne a miénk, nem mondjuk azt, hogy a mi újságíró*rendünknek nagyobb volna az értékei mint Bármely más társadalmi rendnek, de követeljük annak elismerését, hogy nem is kisebb és nem is hátrábtwaló senkiénél. ^Hibát minden társadalmi réteg követ el, de még sohasem tették azért az egész társadalmi réteget felelőssé. Az újságíró-rendnek megvan az öntudata, nyugodt lelkiismerete. Az az ujságiró-fábor, amely a Fagyar Sajtókamarával a maga önkormányzatát gyakorol ja, s nyugodtan vállalkozik arra^ hogy minden kötelességének mindenkor megtelel, megkövetelheti az elismerést, megcocsülést és tiszteletet nemcsak önmagának, hanem annak a nagy hivatásnak is< . amelyet képvisel, hogy a magyar szót, a magyar leíkot hirdesse, szárnya Itassa, egyre maga -abbra vigye. Husz ' esztendő áll mögöttünk. Husz esztendő eredményét köszöntük ma meg országgyarapitó Kormányzónknak és azoknak a férfiaknak, akik ezt a nagy szellemi, politikai és társadalmi mozgalmat megindították és - hála Istennek - ma is élén állnak az országnak. Az újságírói rend nem csak köszönti őket, hanem tudja és érzi, hogy osztályos társa volt küzdelmeiknek és osztályos társa az eredménynek. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy azt mondhatjuk, ! r a magyar újságíró a határon innen és " ' • a határon tul megtette Kötelességét. Mint katona, mint polgár, mint ember, mint keresztény magyar megtette kötelességét. Az az elszántság, rendíthetetlen akarat, megtörhetetlen bátorság és áldozatkészség, amellyel a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, kelet-magyarországi és'itthoni újságírótársadalom munkáját végezte, meghozza az igazi nagy jövendőt, Szent István magyar Szent Koronájának helyreállítását, á teljés Iiagyarországot', Tóth László nagy tetszéssel fogadott'beszéde után Paál árpád erdélyi újságíró emelkedett szólásra. / Po ytatása következik,/