Magyar Országos Tudósító, 1940. december/2
1940-12-15 [243]
/A i >A 1 ? ÍGYi^'L^Ti XÖZGYÜLÉ>3. P o 1 .y t a t á s *fftf Jól estek riundny áj unnak az üdvözlő szavak, amelyeket itt hallottunk, m^rt oroznunk kellett, hogy cinként jöttek és nomtsak külső ünneplés okából hangzottak el/ hanem az egymásra^calálás életösztönös'öröméből fakadtak. *> háza es az otthon kettős melegét érezzük magunk körül, iilszakitottságunk idején logfolebb otthont tudtunk ideigluhesen itt-ott magunknak verni, deJaazánk nem lehetett. A majyjg^r nyelv . hazahely ettesitő ereje nagy összefoglalónk volt, s ez az elszakadás után is igen hamar tudatossá vált ugy bennünk,mint közönségünkben. Az irodalom, amely Erdélyben az elmúlt 20 évben kivirult, másódhajtása annak az alapvetésnek, amelyet a magyar yelv összetartó ereje az ujsagiráson és annak közönségnevelésén keresztül végbevitt. Akik ma az erdélyi irodalom jeleseiként az egész magyar közönslg előtt tündöklően állanak^azok kevés kivétellel mind"a szerkesztőségi napi munkában nevelkedtek. 11 magmákkal hoztuk az együttes küzdésre és épitő munkára való minden készségünkét. Hisz fölszabadultunk abból a lognagyobD terholésböl, amely a teagyar nyelvet, a mi lélekadó és küiiyéradó mnnkaelénünket nyomta. A sorstól belénk sugalt ősi életösztönnel érezzük, hogy míg a kétségbeejtő, sok bajjal terhelt helyzetekben sew a menekülés a teendő, hanem éppen az , hogyannál többet kell tenni, küzdeni és dolgozni/ minél több gona szakad reánk. L'zzol az el határozással jöttünk mi/ erdélyi uiságirő-c, őzzel- kivánunk részesei lenni a megnagyobbodott magyar haza dolgozó társadalmának, Pa a 1 i rpád beszéde ntan az egybe.-y ültek hosszasan ünnepeltek az erdélyi nj s agirókat és hosszabb ideig maradtak együtt a fehér asztal mcllott./I.'PT/tf.
