Magyar Országos Tudósító, 1940. július/2

1940-07-22 [233]

- Negyedszer: ami pedirr az Európa újjárendezését irányítani'hivatott nagy erőket és az irányításra hivatd, t nagy egyéneket illeti- nemcsak cselekedetekből látón, de alkalnan volt ueg is győződni arról, hogy ott neucsak okosságot, hanen bölcsességet is találunk ós a legnagyobb eredmények és diadalok közepette a nagyobb bölcsesség kritériumát, a mérsékletet, amely alkotásokban záloga az állandóságnak. És ennek a mérsékletnek tanujeleként találtam azt a felfogást is, hogy minden országnak megvannak a sajátos viszonyai ós hogy a megoldásokat azok tudják a legjobban, akik ott élnek, benne élnek és régen foglalkoznak c viszonyok problémáival, - Végül ötödször: mint miniszterelnök mondhatom, hogy belügyeinkre, nevezetesen nemzetiségi belügyeinkre sem gyakoroltak külföldről semmiféle befolyást vagy éppenséggel nyomást, A magunk útját járjuk és járhatjuk, igyekezve magunk is bölcsek, méltányosak, igazságosak és szeretetteljesek lenni nemzetiségeink irányában* ' - Igen t. Bizottsági A külpolitikai következményekre való hivatkozás, az evvel való argumentáció és kapacitáció ongom csak jobban meggyőz arról, hogy itt tényleg összeférhetlenségről van szó, A nemzetiségek és az azokhoz tartózó honfitársaink ügyeinek, jogainak méltányos rendezése és kezelése, az ellenük vétők szigorú büntetése, a magyar társadalom felfogásának helyes irányba való nevelése és igy a mindennapi élet, a társadalmi élet barátságosabbá tétele, a közigazgatás szigorú irán7/itása és ellenőrzése nagyobb megnyugvást forr toromtoni a nemzetiségekben, mint oly törvény, amely szándékosak emeli a válaszfalakat és nehéz megrázkódtatások között szétrobbantaná azt az államot, amelyben magyaroknak és nemzetis éréknek együtt kell élniök és amely mind nyájunknak egyformán hazája kell, hogy legyen, - A nemzet egységén kell dolgoznunk, olyan törvényeket kell hoznunk, amelyek ezt szolgálják és nem a szétbontás csiráit vetik el. Ezért adtam be és ezért tartom fenn összeférhetlonségi bejelentésomot. fi