Magyar Országos Tudósító, 1940. július/2

1940-07-22 [233]

/Teleki beszéd f o 1 y t a t á s, 11«/ - Hivatkozik a bizottság előtti vád okoz ós a "Honvédelmi kötelezettségeink" cimü munkára, amolyet bevallom, egyébként nem is­merek, de ez a hivatkozás som állja meg holyót és itt valami nincs rendben. Mi is, én is azt tartjuk., hogy mindenki vallja be nemzetisé­gét szabadon és ugy, mint anyanyelvét, amely nem mindig azonos a nem­zetiséggel, illetőleg a nemzetiségi érzéssel. A mostani, küszöbön álló népszámlálással foglalkozva, mint a Statisztikai kivatalnak fölöttes hatósága is, olrondeltem a nemzetiség kérdezését, párhuzamosan az anya­nyelvvel. Méltóztassék talán mogengocni,hogy ennek elvi dokumentál ás á*» ra abból a levélből, amelyet 194°.május 17-én a Statisztikai Hivatal elnökéhez intéztem és amelyben szembefordultam a magyar statisztikusok jelentékeny részének véleményével, csak egy pár részletet felolvassak: - "végro akad időm, hogy átolvassam az elaborátumokat... Nemcsak hogy nem ingattak mog meggyőz 66 és emberi a hozz ász ól ás ok, do el­lenkezőleg megerősítettek. Mgorősitottok különösen azok az adatok; amelyek az ogyos államok módszoroiro vonatkoznak, E z okből egészen vi­Vágosan kitűnik, hogy minden állam a maga lakosságösszetételének tí­pusa szerint kérdez. Sz természetes is, mert minden állam individuali­tás és az ál Hunokat népi Összetételükben és ezen népi összetétel vizs­gálatában sem lehet kaptafára húzni ugy, mint ahogyan semmi más vo­natkoz ásban s em 1ehet••• - "Érdekes,hogy éppen a Balkán államok megelőznek bennün­ket a balkáni és dunai államok etnikai karakterének helyes felismerésé­ben és a konzekvenoiák levonásiban. Helyesen kérdezik és többé-kevésbbó helyesen indokolják a nemzetiség fogalmát, a nyelv mellett. A byelvet, mint a nemzetiség kritériumát, majdnem Trianon - vagy mondjuk a jtfáris­környéti békék - "princípiumának lehetne nevezni, ellenünk kovácsolt és elletünk használt fegyvert éppen ezeknek az államoknak javára. Öl: elfogadtál: hallgatólagosan ezt az elvet, mert éz az elv nekik valamit hozott, de amikor a maguk ügyéről volt szó, a a maguk ítéletét formál­ták meg statisztikájukra nézve, azt már.nem ehhez a nyers és hamis elv­hez alkalmazták, hanem népességi viszonyaik jellegéhez. Mi pedig azt a princípiumot, amelyet ellenünk élesítettek ki, hogy a nyelv az a nemzetiség és amely ellen tudományosan küzdöttünk - jómagam husz éve verekszem ellene - azt mi elfogadjuk, a statisztikánk elvévé tesszük, nézetem szerint egészen vakon. De azokat az ellenvetéseket, enolyoket a különböző hozzászóló urak felsorakoztattak, helyt nem álló n ak tar­tom és szomorúan látom, hogy ezek az urak a kisebbségi problémával va­ló foglalkozásban elvileg átcsúsztak az ellenfél síkjaira és hagytak magukat ebbe a szük gondolatvilágba beleszorítani,.. E N fel­tétlenül szükségesnek tartom a nyelvnek és nemzeti só gnek pa ráleli kér­dezését. Készülj erre elő, mert így fokok rendelkezni," - Azután azt irtom, hogyha eddigi statisztikáink így dol­goztak is,^ ez nem ok arra,hogy ezen ne változtassunk. De nem akarom a bizottságot ennek további felolvasásával untatni. - Erősön kifogásoltam azt,hogy a törvényjavaslat nemcsak katasztert statuál, do azt az 1920-iki népszámlálás alapján akarja összeállitani,mégpedig azért, mert ez a 1egei nemz otletlenit őbb sta­tisztika, amely földünkön volt. Erre Hubay képviselő ur védekezésében azt mondta, hogy itt ogy félmondat kimaradt. Kérdem, ha ez igy van, szabad-e egy úgynevezett gondosan elkészitett törvényjavaslatot igy beterjeszteni, újságokban közzétenni és szétj-ül deni anélkül,hogy mond­juk, a szerkesztője, korrektora, írója ennek a javaslatnak ezt akár az egyik, akár a másik pontban észre ne vegyo és ki ne javítsa? /folyta köv t /

Next

/
Oldalképek
Tartalom