Magyar Országos Tudósító, 1940. április/3

1940-04-24 [227]

AZ itólet indokelás ánafc további része kiemeli, hogy a büntetőtörvónyszók vizsgálat tárgyává totto, vajjgn a vádlottak szerve*,, tek-e olyan mozgalmat, amely az állani és társadalmi rend felforgatására irányult volna, -A bűnügy keretében erre semmiféle adat nem merülfe fel. Állította ugyan a vád, hogy a nyilaskeresztes párt tulajdonképpen fedőszerkeze te volt ennek az államellenes mozgalomnak, de errefciognyug* taté bizonyiték nem merült fel, ellenkezőleg a törvény szók előtt a nyilaskeresztes párt azt bizonyította,hggy mint országos politikai párt megalakulását a belügyminiszter tudomásul vette ós a párt a maga programját törvényes uton és az alkotmány tiszteletbentartása mellett akarja érvényrejuttatni, Ilyen körülmények között a törvényszék megállapította, hogy a vádlottak célja csupán a sértettek személye ós nem az állam és társadalmi rend felforgatása ellen irányult. Épp ezért a törvényszék önállóan vizsgálta az egyes vádlottak vádbeli cselekedeteit. Kétségtelen, hogy az elitéit két vádlott elkövette a terhére megállapított testisórtóst, épp ezért ezeket a vádlottakat meg kellett büntetni* ^ bünper adatai szerint Gruber Lajossal kapcsolatban azt kellett vizsgálni, hogy ez a vádlott felbúj totta-o Kóbor ós Truoka vádlottakat, Maár István megtámadására. Kiderült a bizonyítékok alapján, hogy Maárnak a párthelyiségből való kituszkolása a kijárat felé törtónt, mégpedig olyan módon, amely alkalmas lett volna Maár sérelmére a becsületsértés vétségének megállapítás ára, azonban Maár István ilyen feljelentést az indítvány! határidő alatt nem tett, csupán a főtárgyalás alatt kérte a vádlottaknak emiatt való megbüntetését, de ezzel nyilvánvalóan elkésett. Nem lehet megállapítani Maár sérelmére sem Gruber Lajossal, sem a többi vádlottal szemben a személyes szabadság megsértésének vétségét sem, mert a bűnügy adatai semmi alapot sem nyújtottak arra, hogy a vádlottaknak ilyen szándóka fennállott volna Maár rovására. Megállapítja az itélot indokolása egyébként Maár Istvánnal szemben azt is, hogy ennok a sértettnek a vallomása a főtárgyalás során ingadozó és megbízhatatlan, ugy hogy ezt a vallomást döntő bizonyítékul értékelni egyébként sem lehet. Foglalkozik az itélot indokolása azzal a jogkérdéssel is, hogy a képviselőknek a bántalmazása olyan szempontból törtónt-o, hogy ezzel képviselői hivatásának gyakorlásában gátolják meg őket a támadással. Vizsgálta továbbá, hogy az ilyenfajta támadás érinti-e a képviselők közszereplését ós képviselői hivatásának gyakorlását befolyásolhat ja-e. A. törvényszék álláspontja az, hogy az országgyűlési képvisel mentelmi joga azt is jelenti, hogy az országgyűlési képviselő törvényhozói minőségében kifejtett te vékony só géórt csak a parlamentnek tartozik felelősséggel

a Biztosítja ezt a képviselők számára a mentelmi jog is. A képviselői mint párttag, nem lehet semmiféle lelki kötöttség alatt. Ha ilyet érez a párttagság révén, akkor feltétlenül ki kell lépnie a pártból, hogy ezzel, mint törvényhozó szólás és akció szabadsását megőrizze. Nyilvánvaló ebből - mondja az Ítélet*, hogy egy képviselőnek a pártból való kilépése, vagy egy más pártba valv belópóso nem lehet akadálya képviselői hivatásának gyakorlásában* Az Ítélet a továbbiakban megállapítja, hogy Gál Csaba vádlott tagadásával szemben terhelő bizonyiték nem merült fel s ezért ezt a vádlottat is fel kellett menteni. Tóth és Mayer vádlottakkal szembon a törvényszék sulyosbbito körülménynek vette az itélot kiszabásánál büntetett előéletüket ós azt a durvaságot, amelyet közéleti férfiak ellen, közéleti tevékenységük miatt fejtettek ki. Drc Buzássy Lajos kir. ügyész az itélot ellen semmi, ségi panaszt jelentett bo, valamennyi felmentett vádlott elitéltetése ' végett, valamint Tóth és Mayer vádlottak büntetésének szigorítása ór^» dekében, AZ elitélt két vádlott védője viszont az itélot enyhítése 7 érdekében jelentett bo semmiségi panaszt. Indítványozták a védők, f hogy a büntetőtörvényszék az iratokat az Ítélet jogerőre való ORSZÁGOS LEVÉLTAR /-ny, 1

V t - kö V . /