Magyar Országos Tudósító, 1940. április/1
1940-04-08 [225]
ZTT írnKAXKAZOTT OTI-TITK.-JI JGYE /4.fOlytatés/ Márton Dezső Oti számvevőségi főtanácsos tanúvallomásában azt adta elő, hogy a kerületi vezető ellen Ő folytatta le a vizs gálatot, ennek során azonban nem nyert megállapítást a visszaélés x A pénztárt is teljesen rendben találta. Dr, Bartalos Béla Oti számvevőségi igazgató, a következő tanú elmondotta, hogy a B-liatára helyezésnél a minősítés volt a főszempont. Az elnök kérdésére, hogy miért került a*ckor mégis Blnder B-listára, hiszen nála rosszabb minósitésüeket is meghagytak szolgálatukba n, a tanú kijelentette, hogy egy bizonyos számú tisztviselőt nyugdíjazni kellett és lehet, hogy a jobb minősítésűek közű" is közéjük , erűitek többen. Romanszky János Oti számvevőségi fotanicsos arró" 1 vallott, hogy ő két izcen tartott vizsgálatot a kecskeméti kerületnél, de- arról nem tud, hogy az otte.nl vezetőt bárki is e'^öre értesítette volna'a váratlan rovanc s elás okról y ; Tanúvallomást tett dr, Mann Kálmán Oti aligazgató, a per sértettjs is, aki elmondotta, hogy 1929 évben jelentkezett nála a későbbi ' ecskemétt Oti kerületi vezető azzal, hogy alkalmazza őt. Információkat kért az illetőről és ezek &?. informáoiólr olyanok voltak, hogy nagyon megbízható tisztviselőről van szó # Valóban szorgalmas, kitűnő embernek bizonyult. Arról nem tud. hogy a kecskeméti kerületi vezetőnek a pénzügyi világban olyan hire lett volna, mint a" i pénzkölcsönzéssel fog aékozik, arról sem volt tudomása, hogy a kerületi vezető nagy összegekben kártyázott volna. Hetenként egyszer szokta ő fölkeresni azt a kávéházi társaságot, ahol fálfilléres alapon kártyáztak, szó sem lehet tehát arrók, hogy nagy összegekben játszottak, A tanú elmondotta még, arról sem tud, hogy a kerületi vezetőt értesi tette-e valaki a váratlan rovancsoláookról és ha igen, ki volt ez, - A fegyelmi iratokból kitünőleg, amikor ön dr, Baérral telefonon beszélt, a*-, ön hivatali szobájában öt—hat ember is megfordult, - mondta az elnök. - Erril nem tudok, - válaszolt a tanu. - Tehát nem ön követett el mulasztást, amelynek eredményeképpen a kecskonéti kerületi vezető valamelyik barátja révén megtudhatta, hogy ön milyen utasítást adott telefonon Baárnak? - Nem, - válaszolta a tanu, - Arröl tud-e, hogy va áld mégis csak értesítette a kecskeméti volt vezetőt, aki aztán felhívott egy telefonszámot, ame'yröl a posta később megállapította, hogy az Retteghy Kálmánné telefonszáma. - Erről sem tudok semmit, - Ön ás Retteghy tiszti becsületszavukra jelentették ki "sis István előtt, hogy nem önök értesítették a kecskeméti vol t ve zetót a Táratan rovancsokasról? - A dolog ugv történt, - mondja dr, Mann Kálmán - hogy a vezérigazgató hivatott engem a szobájába, ahol már többen voltak A Kérdezte tö.emt én tel ef onáktam-e Kecskemétre ^ Kijelentettem, hogy nem. Tiszti becsületszavamat én soha önkinek nem adtam, lehetséges, hogy Retteghy jelentette ezt ki és amlko-r" engem a vezérigazgató megkérdezett, hogy szavamat adome,én Is igen őleg válaszoltam. - Tudja-e azt, hogy Retteghy később megjelent keis Istvánnál és kijelentette, hogy ön ugratta őt be arra, hogy Kecskeméten valótlan jegyzőkönyvi vallomásol-at készitsen, és Retteghy kijelentette, hogy amire előzőleg tiszti becsületszavát adta, hogy va^ót^an, az valona'-'bizonvu't. - Ezt nem tudom. Az elnök most ismét dr, Weis Istvánt szólította föl, aki Mann vallomására a következőket mondotta: - Jelentették, nekem, hogy a kecskeméti vizsgálat meddőséggel fenyeget, mire én bekérettem az uraiét a szobámba és megkérdeztem tőlük, hogy ők inf orma 7 ták-e a kecskeméti volt: vezetőt a o/ar csol ásról, ük tagadták" ezt. Én megkérdeztem: "Becsületszavatokat adjéi >k erre?" Ök igennel válaszoltak és Retteghy még hoz rí tette"' Mint emiéklapos tiszt is állitom ezt." Én erre ezt kérdeztem: "Szóval tiszti becsületszavatokat is adjátok? mire Mann és Retteghy kijelentették, hogy lgen„ /F 0 lyt,köv./ Ma e
