Magyar Országos Tudósító, 1940. március/1

1940-03-07 [223]

• /Teleki Pál gróf miniszterelnök beszédének III. folytatása/ - Ma két iránya a feladatunk, mert két részre oszlik a jövő. Az első a közeli jövő, ennek a háborúnak a folyamata, és a végén bekövetkező béke, amelyről senki sem tudja, hogy milyen lesz, A másik a távolabbi jövő, amelyre előmunkálatokat kell végezni. Most'az első korszakot éljük ezt a háborús időt, hogy úgymondjam át kell vészelni. Tul kell jutni a krízisen,. A nyugalom és a viszonylagos biztonság, amelyben ma érezzük r.r.gunkat, nem/ vezethet félre berkünket abban a-tekintetben, hogy mi ma békcéletet élünk. Senki sem tudja, mi a .jövő sorsa. Az, hogy nyugalomban vagyunk és biztonságban' érezzük magunkat, nem szabad hogy elaltasson bennünket, - azalatt az iaő alatt,, amig a háborús korszak tart, az a helyzet, hogy mindnyájan szeretnők a magunk gazdasági életét jobban biztosítva. 'gazdasági prosperitásunkat erősebb lendületben látni, mindnyájan szeretnők, hogy az állam ezt vagy azt helyettünk megcsinálja, - mert nálunk ez a. szokás, fis meg kell állapítanunk^ hogy ezt ma nem valósíthatiuk^meg, vagy csak igen kis mertékben. A közeli jövőben a kivánságok és követelések sora nem az egyénen, hanem az államon van, hogy azután, na ez a rövid háborús korszak befejeződött, megforduljon a helyzet, araikor már nem a magunk védelmére kell pénzünket kiadnunk, akkor ismét teljes erővel belefeküdjünk a gazdasági élet fellendítésébe, ükkor a kivánságok es a követelések teljesítésének-sora a társadalmon lesz, természetesen oly módon, hogy a társadalom kezdeményezéséből,* a társadalmi gondolkodásból kiindulva az állam mint segitőtárs szerepel majd. Az állami gépezetnek bizonyos kérdések rendszeres elinézéso, a dolgok összeegyeztetése szempontjából van szerepe, de végeredményben a társadalom az, amely a kérdésekot felveti és a dolgokat intézi, • uj<^, - Sok tekintetben éppen itt a kongresszuson is-'szó lesz például a szövetkezeti mozgalomból. Nekem, őszintén megmondva, ezen a téren Kifogásaim vannak és^lcgfőob az, hogy a szövetkezeti mozgalom túlságosan ke-" vésse társadalmi. Imit mi csinálunk, az a szövetkezeti társadalom államositá.sa. a tárcadalom a szövetkezeti mozgalomban az állam mintájára különleges államot csinál magánaki Pedig az állam kell. hogy mintát vegyen a társadalomról és nem megforditya. Társadalna sitani kell az. államot, nem pedig államosítani a társadalmat, /Megújuló nagy taps és éljenzés./ - Nyilván tehát ez is eojy része feladatainknak, de a feladatok nagy része a távolabbi jövőre esik. Ez a távolabbi jövő nem nusz-hüszor öt esztendőt jelent, hanem a haboru utáni'időt

t lehet, hogy csak egy-két-hár'on évet. Erre az időre előre kell dolgoznunk s elő kell készülnünk s amikor távolabbi jövőről beszélek, az csak annyit jelent, hogy nem lehet-mindent azonnal teljesiteni, mert nem- teljesül azonnal minden kívánságunk.