Magyar Országos Tudósító, 1939. december/2
1939-12-30 [219]
—A V lLAg!ÁBORTJ NAJPLÜJÁBOL#• iKarácsony János, volt debreceni 2. honvédIUS z áre z'rb'ábbTi' klr'mó~s~ "te'r T 915". j anu ár 1-é n. a II, honvéd lovas hadosztálynak a felvidéki Zborótol eszalcra, G-Iadiszuv köral vivott védelmi harcai közben a századához beosztott géppuskák vitéz ós bátor megmentése által tüntette ki magát, oly képen, hogy akkor,, amikor az oroszok erőteljesen átkarolták százdáát és a. ak hátiba jrtván már-már elvágták visszavonulási útját, valamint a századnál volt géppuskákat is a zsákmányolás veszélye fénye gettó, lelkes elszántsággal szakasza élére állt ós azt az oroszok Xegsür'ib". része ellen rohamra vezette, lg} lehetővé tette, hogy a géppuskák és a század fon maradó része kimenekedjenek szorult helyzetükből, A közelharcban Karácsony őrmester lett sebet kapott és egy orosz katona puskatussal a vállát is leütötte, ugy hogy Karáosory ormos tor harc képtelenné válva a küzdelem színhelyén maradt. Ekkor sem hagyta el a lélekjelenléte. Halottnak tetetvén magát, a sötétség leszálltáig fekvő maradt, majd sajgó sebei ellenére a legközelebbi lakott bolyhoz vánszorgott, ahol a hazafias érzelmű lak...sok rejtették el. Karácsony János őrmester őzért a példás elszántsággal véghez vitt vitézi tettóért, amellyel századát ós az ahhoz beosztott géppuskákat válságos helyzetökből saját kezdeményezéséből megindított rohammal kimentette: az arany vitézségi éremmel tüntették ki, A szomélyes vitézség szép példáját adta Ballá István, volt nyitrei 14. honvédgyalogezrodbeli honvéd 1916.január 1-én, Ballá tábori őrsön volt, amikor azt az oroszok az. éjjeli sö tó tse geeTTT.ce" t oldalról is megtámadták, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a tábori őrsöt foglyul ejtsek. E támadás alatt a tábori ors összes emberei kiváló vitézséggel vivott kézi tusában védekeztek, de a túlerő végül is legyőzte okot almikor azonban, az'oroszok már elvezették a foglyul ejtett honvédeket, Ballá honvéd megugrott. Az oroszok utána lottók es súlyosan, megsebesítették. Később a tábori őrsünk felváltéi bukkantak rá. Mivel Ballá honvéd volt az ogész tábori őrsben az egyedüli omlor, aki nem törődött ele, hogy foglyul ojtsék, hanem elete kockáztatásával vissza akart csapatához jutni, amiközben súlyosa' meg is sebesült, ezért a helyes, katonás szellemtől áthatott derekas majatrtásáórt a nagyozltst vitézségi éremmel tüntettek ki, A vúllalkoz szellem nagyszerű megnyilatkozását látjuk Tatár Imre, volt versed 7. honvéd yalogozred' oli honvéd os ötében, aki 1915. január 2án a 306 • honvódgyalogezrednok Rarar.ce' körül vivott harcai közben a figyelő- és füle lősz olgalatra volt kirendelve. Figyelő állásában észrevette, hogy az orosz állás felé huzodo, de elhagyott egyik összokötőárokban gyanús mozgolódások folynak. Erre saját kezdeményezéséből nyomban elörokuszott, majd amikor észrevette, hogy az árokba 6 főnyi orosz járőr mozog, egy kézigránátot dobott közéjük, azután vakmerő elszántsággal az' oroszokat egymaga megrohamozta, akik ijedtükben tüstédfcmegadták magukat. Ezért a kiválóan bátor, lelkiismeretes és elszánt'vitézi tettéért Tatár honvédot a kisozast vitézségi éremmel tüntették ki. 1 916. j anár 2-án ugyan abban a kötelékben Payor János honvéd is kitüntette" magát. Payor szakasza: ak összes tisztesei már elestek, vagy- megsebesül tok, Payor saját kezdemény ozéséoől átvette a szakasza fel lotti parancsnokságot, majd a hamarosan bekövetkező orosz támadásokkal szemben olya- ügyesen ós vitézül vezette szakaszát, hogy az oroszok támadása £ véresen összeomlott. Mivel e vitézsége fontos harcászati részletsikert jelentett, amely kifejezetten Payor'honvéd érdeme volt, öt is a kis ez üst vi^tézsógi éremmel jutalmaztédc./VOT/Ky • • ... .-. - ...
