Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2
1939-03-30 [201]
tos az sem, hogy egyszeri, vagy csak ritkán előforduló gyártási lehetőségekre iparágak épüljenek fel, tehát célszerűtlen beruházások történjenek és szakmunkások képeztessenek ki, akik aztán a gyártási lehetőség megszűnésével munka nélkül maradjanak. Végül az sem kívánatos, hogy Magyarországon csak kis mennyiségben keresett iparcikkek előállítására nagy költséggel berendezkedjünk és az ilyen cikkek aránytalanul magas termelési költségét a vámok védelme alatt a fogyasztóközönséggel fizettessük meg. Kunder Antal ezután az iparfejlesztés egyéb feltételeiről beszélt. Nyersanyagellátás tekintetében a magyar ipar jelentékeny külföldi behozatalra van utalva. Ez nem azt jelenti, mintha a külföldi nyersanyagot feldolgozó magyar iparágaknak nem volna létjogosultsága, hiszen a nagy nyugati ipari államok is túlnyomórészt importált nyersanyagokkal dolgoznak; jelenti azonban azt, hogy e nyersanyagok megszerzésének biztosítása az iparfejlesztés egyik alapfelvétele.. A jelenlegi világpiaci helyzetben nyersanyagokat korlátozás nélkül csak az úgynevezett szabaddevizáju országokból vásárolhatunk, ehhez azonban az szükséges, hogy a szükséges fizotóeszközöket odairányuló kivitelünkkel előteremtsük. Mint ismeretes a magyar mezőgazdasági kivitelnek csak kisebb hányada irányul ilyen országokba, magára az iparra hárul tehát a feladat, hogy a saját nyersanyagellátásához szükséges fizetőeszközöket maga teremtse elő kivitele utján. Ez nem könnyű feladat, mert a szabaddevizá ju országok piacain éles versennyel kell megküzdeni. Mivel azonban a nyersanyagbeszerzés biztosítása nemcsak iparunk fejlődésének, hanem fennmaradásának is első feltétele, szükséges, hogy a magyar ipar ezeket a piacokat ne hanyagolja el és a legszerényebb nyereséggel is elégedjen meg exportjának fenntartása érdekében.. Az iparfejlesztés további feltétele hogy a beruházások, karbantartás, technikai ujitások stb. céljaira megfelelő tőke álljon rendelkezésre. Tőke csak megtakarításokból képződhetik. A magyar ipar eddigi fejlődése során jelentős mértékben támaszkodott a fogyasztóközönség kényszertakarékosságára, amennyiben a vámok védelme alatt magas nyereségeket realizált s ezeket, vagyis a fogyasztóközönség pénzét fektette az uj beruházásokba. A tőkeképzésnek ez a módja szociális és egyéb szempontokból bizonyára vitatható, azonban Magyarország adott tőkeviszonyai között mégiscsak az egyetlen ut volt a szükséges ipari tőkék előteremtésére. Miután azonban a jelenlegi kormányzati felfogás, amely elsősorban nemzeti és szociális célkitűzéseket tart szemelőtt,
