Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2
1939-03-30 [201]
az egyik oldalon az ipari árak és kalkulációk szigorú ellenőrzésével, a másik oldalon a munkások szociális helyzetének javitását szolgáló s a vállalatokat anyagilag megterhelő intézkedésekkel mindjobban csökkenti a vállalkozói nyereséget, számolni kell azzal, hogy a tőkeképződésnek ez a módja mind kevésbbé képzelhető. Intézkedésekre van tehát szükség, hogy a megtakarításokat, amelyek most már nem a vállalkozók zsebében maradnak, hanem egyfelől a fogyasztók, másfelől a munkások és tisztviselők százezrei között oszlanak szét, összegüjthessük és visszavezethessük az ipari vállalkozás csatornáiba. A vállalatokban dolgozó tőke eddig is nagyrészben a kisemberek megtakarításaiból állott elő; de nemzeti és szociális szempontból nagyjelentőségű különbség volna, ha ez a tőke meg is maradhatna azoknak a tulajdonában, akik azt megtakarították. Végül az iparfejlesztés egyik legfontosabb feltételeként emiitette Kunder Antal a szükséges személyzet kérdését^megállapította, hogy az ipari termelési apparátus a zsidótörvény végrehajtása során aránylag a legkevesebbet fog változni, mert ennek keretében eddig is túlnyomórészt rátermett keresztény magyar mérnökök és az általuk nevelt keresztény magyar művezetők és munkások dolgoztak. A termelési apparátus működésében a zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban semmiféle zökkenőtől nem kell tartani. Ami az iparvállalatok kereskedelmi ügyeinek intézését illeti, ebben a tekintetben a zsidóság térfoglalása sokkal jelentősebb volt. A zsidótörvény folytán szükségessé vált változások hatása azonban itt sem veszélyezteti az értékesités folytonosságát. Az iparcikkek belföldi forgalmánál ugyanis a vámvédelem, továbbá a különféle kartelmegállapodások és egyéb kötöttségek folytam amugyis kialakult helyzet van, amelyben az értékesités akkor sem ütközik nehézségbe, ha az apparátus egyik-másik tagja egyelőre nem rendelkezik kellő gyakorlattal. Ennél fontosabb kérdés az, hogy iparcikkeink külföldi értékesítése az átállitás után is szakavatott és üzletileg rátermett kezekbe legyen letéve. Kunder Antal előadásának befejezéséül azt a tanácsot adta a magyar mérnököknek, hogy szakképzettségüket és munkásságukat ne korlátozzák kizárólag a termelési apparátusra, hanem lássanak tul a műhelyekéialán és igyekezzenek megállni helyüket az iparvállalatok kereskedelmi jellegű feladatainak betöltésében is.