Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2

1939-03-30 [201]

kintve, elsősorban az ipari félgyártmányok és készáruk tekintetében kell hogy történjen. A magyar kereskedelempolitika az utóbbi évek folyamán a Németországnak nyújtott behozatali lehetőségekkel ebben az irányban haladt; a legutóbb Münchenben kötött megállapodással azonban elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyen tul hasonló módon a német eredetű behozatal importunk érdekeinek kockáztatása nélkül már nem fejleszthető tovább. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy az érdekelt magyar és német iparágak közösen állapodjanak meg a forgalom tervszerű lebonyolításának kérdéseiben. Minden ipari termelési ág. magyar és német képviselőinek együttesen kell megállapodniok abban, hogy az általuk előállított cikkek közül Magyarországon melyeknek a termeléséhez vannak meg a legkedvezőbb feltételek s viszont, melyeket lesz célszerűbb Németországból importálni, akár azért mert magyar termelés még nincsen, akár pedig azért mert a magyar szükséglet kicsiny volta nem tesz lehetővé rentábilis termelést. Az áruk előbbi csoportjánál esetleg még azok a behozatali kontingensek is megszüntethetek lesznek, amelyeket ilyen árukra nézve eddig fenntartottunk, úgyhogy a magyar ipar ezekből az árukból termelését kiterjesztheti. Viszont az árucikkek utóbb emiitett csoportjánál a németországi eredetű importot az eddigi megkötöttségek alól fel kellene szabaditani. Megállapította Kunder Antal, hogy a magyar ipar termelésének ez a szisztematikus áttekintése nagyban meg fogja könnyiteni a többi külföldi államokkal folytatott kereskedelmi tárgyalásokat is, de a kereskedelempolitikai kérdéstől függetlenül rendkivül hasznos lesz a magyar ipari termelés további tervszerű fejlesztése szempontjából is. Ipari termelésünknek nem lehet az a célja, hogy valamennyi szükségleti cikkel ellássa az ország lakosságát és igy munkáját szétforgácsolja s ezért a jövő iparfejlesztési politikája tervszerű válogatást fog gyakorolni. Az alkalmazandó szempontok: vájjon a kérdéses gyártási ág megfelel-e az iparfejlesztés nemzetgazdasági célkitűzéseinek, tehát tényleges többletértékkel járul-e hozzá a nemzeti jövedelem fokozásához és népességünk foglalkoztatásához, továbbá, hogy a kérdéses iparcikk iránt Magyarorszagon és esetleg a külföldön mutatkozó szükséglet elég nagy-e ahhoz, hogy a gyártás racionális keretek között folyhasson. Nem számithatnak tehát támogatásra az olyan vállalkozások, amelyek csupán a vámvédelmet és a behozatali korlátozásokat magas vállalkozói nyereség realizálására használják fel, de nem termelnek valóságos értékeket és nem foglalkoztatnak megfelelő számú munkáskezet. Nem kivána-