Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2

1939-03-30 [201]

Az iparfejlesztés célja a nemzeti jövedelem fokozása és a hazai munkakinálat felszivása. De ha az egyoldalú iparfejlesztést anynyira vinnénk, hogy emiatt le kellene mondanunk a mezőgazdasági kivitelről, vagy annak egy részéről, ugy mezőgazdasági termelésünket megfelelő mértékben csökkenteni kellene. Ez pedig azt jelentené, hogy a mezőgazdaságnak adott mennyiségben rendelkezésére álló" termelési tényezőket az eddiginél rosszabb hatásfokkal használhatnánk csak ki. Ha pl. a növényi termékek kivitelének csökkenése következik be, kihasználatlanul marad a rendelkezésre álló termőterület egy része, ami nyilvánvalóan nem volna gazdaságos. Az állattartás pedig, ideértve a baromfitartást is, nagyrészt olyan termőterületeket és olyan hulladéktakarmányokat értékesit, amelyek állattartás nélkül nem volnának hasznosíthatók; ezenkivül az állatok trágyája nélkülözhetetlen a talajerő fenntartásához; végül fontos szempont az is, hogy a mezőgazdasági népességnek a szántóföldi termelés által csak idényszerűen foglalkoztatott munkaerejét az év többi részében az állatok ápolása köti le. A mezőgazdasági kivitel csökkentése tehát nemzetgazdasági veszteséget jelentene. Természetesen a mezőgazdaság körén belül törekednünk kell az egyes termelési csoportok közötti célszerű átállitások megvalósitáaára, amelyek segítségével egyes nehezen értékesíthető áruk helyett olyanok termelését fokozhatjuk, amelyekből jelenleg behozatalra szorulunk, vagy amelyek az eddig importált áruk pótlására alkalmasak. Ilyenek különösen az ipari növények, olajosmagvak stb. Kunder Antal ezután Magyarország nemzetközi gazdasági kapcsolatainak legújabb alakulását ismertette. Megállapította, hogy a magyar külkereskedelem szempontjából a Németbirodalom fontossága döntő módon fokozódott. Magyarország 1938 évi kiviteléből a régi Birodalom 26 $-ot, Ausztria 18 $-ot, a szudétanémet és cseh-morva területek pedig kb. 3 Í°ot vettek fel, vagyis a kivitelnek összesen 47 $-a irányult az egész birodalomba, mig a behozatalnak kereken 43 fo-a származott erről a területről. Magyarország egyes legfontosabb kiviteli cikkeiből a Németbirodalom ennél is jelentősebb arányban vásárol. Ezt a piacot a magyar közgazdaság nem nélkülözheti; megtartásához azonban az szükséges, hogy kivitelünknek nagyjából megfelelő értékű német árut vásároljunk. Mint ismeretes jelenleg kivitelünk Németország felé jelentősen több behozatalunknál, tehát egyelőre e behozatal fokozásának a kérdésével is foglalkoznunk kell, ha kivitelünket a jelenlegi arányok között akarjuk fenntartani. Vásárlásaink fokozása, néhány különleges lehetőségtől elte-