Magyar Országos Tudósító, 1939. március/2
1939-03-30 [201]
így például, amennyire bizonyos, hogy nemzeti jövedelmünk aránylag alacsony színvonala és népesedési viszonyaink az ipar további fejlesztését követelik: époly elhibázott volna az iparfejlesztés során elhanyagolni nemzetközi gazdasági kapcsolataink és saját mezőgazdaságunk szempontjait. A nemzetek közti gazdasági forgalomban az utőbbi évtized folyamán világszerte mennyire tért hóditott a viszonosság elve. Árut eladni csak annak az országnak tudunk, amelytől mi is megközelítőleg hasonló értékű árut vásárolunk. A legtöbb ország ahhoz is ragaszkodik, hogy, ha mezőgazdasági termékeket vagy ipari készárukat adunk el neki, mi is hasonló árukat vásároljunk tőle; vagyis ipari nyersanyagbeszerzéseink legtöbbször nem alkalmasak arra, hogy kereskedelempolitikai ellentétel gyanánt szerepelhessenek. így tehát már kivitelünk fenntartása érdekében sem zárkózhatunk el bizonyos mennyiségű ipari készáruimport elől. Az iparfejlesztésnek tehát állandóan figyelemmel kell lennie a kereskedelempolitika szempontjaira. Valamely uj iparcikk gyártásának meghonosítása alkalmával ugyanis nemcsak bizonyos fajta importot teszünk fölöslegessé, de ugyanakkor egy annak megfelelő értékű exportról is le kell mondanunk, mert az az ország, amelytől a kérdéses készárut addig vásároltuk, valószínűleg korlátozni fogja tőlünk származó vásárlásait. Mindig meggondolandó tehát, hogy a magyar közgazdaságnak miből volna nagyobb haszna: abból az uj iparágból-e, amelynek termelése az eddigi importot fogja helyettesíteni, vagy pedig abból a termelési ágból, amelynek exportja az iparfejlesztés folytán csökkenni fog. Nálunk e téren legtöbbször a mezőgazdaság és az ipar érdekei ütköznek egymásba. Az egyik szélsőségen azt hangoztatják, hogy az iparfejlesztés abbanhagyása, sőt iparunk visszafejlesztése kivánatos, mert akkor a megnövekedő iparcikkbehozatal ellenében mezőgazdasági exportunkat fokozhatnánk; a szembenállók viszont azt állítják, hogy inkább exportáljunk kevesebb mezőgazdasági terméket, ha ezen az áron idehaza a magasabbrendü, több munkáskezet foglalkoztató ipari termelést fejleszthetjük. A gazdaságpolitika legnehezebb feladatai közé tartozik folytatta az előadását a miniszter - annak az eldöntése, hogy adott esetben melyik érvelésnek adjunk helyet. Lényegében arről van szó, hogy mezőgazdasági és ipari termelésünk között az optimális arányt meghatározzuk, amely mellett az ország összes termelő erői a legkedvezőbb hatásfokkal vannak kihasználva s együttesen a lehető legnagyobb jószágmennviséí-et képesek rentábilisan előállítani.
