Magyar Országos Tudósító, 1938. november/2

1938-11-16 [193]

& FŐVÁROS ÜNNEPI DÍSZKÖZGYŰLÉSE i. FELVIDÉK VISSZACSATOLÁSA ALKiiLMÁBóL, Szerdán délután már öt óra előtt Unnepiifekétébe öltözve, . ' • jelentek meg a Váci-utcai Újvárosháza közgyűlési termében a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagjai. Lelkes, ünnepi hangúkat ömlik végig a közgyűlés termén, t.z elmúlt huez esztendő orszégos jelentőségű legnagyobb eseményét ünnepli Budapest Törvényhatósági Bizottságai a Felvidék magyar részének és ezzel együtt egymillió magyar visszacsatolásának nagyszerű örömünnepét, A közgyűlés terme mincsen különösebb n feldiszitve, aaon« ban minden diszitésnél fenségesebte n, szivbemarkolóbla n hat a kar* zatok mellvédjén elhelyezett 11 cimerpajzs, a visszatért 11 magyar város: Kasss>^Komárom; Rozsnyó, Munkáas, Ungvár, Losonc, Léva, Érsekújvár, Beregszász, Rimaszombat és Jolsva cimerpajzsai, amelyek némaságukban is hirdetik a nagy történelmi esemény diadalmas beteljesülését. AZ ünnepi díszközgyűlésen két 1B szód la ngzott eli dr.Karafiáth Jenő titkos tanácsos, f őpog ármester elnöki megnyitója 4© Szendy Károly, Buáapest székesfőváros polgármesterének ünnepi beszéde. Mindkét beszéd klasszikus volt a maga nemében. A magas közjogi méltóságot betöltő főpolgármester be szádébői győzelmesen emelkedett ki második énje: a költőt, Ünnepi beszéde költői magaslatra lendült és diadalmasan tört ki belőle minden magyar - közös, lángoló szent érzése a Székesfőváros e nagyszerű Örömünnepén

e Szendy Károly beszéde hatalmas erőt és büszke öntudatot sugárzott ki, azt az erőt és öntudatot, amely jogosultságét abból meríti, hogy az elmúlt husz esztendő minden, ao kszor katasztrofális nehézségeit legyőzve Magyarország fővárosa, a milliós Budapest nemhogy nem sorvad el, hanem erősebb és hatalmasabb lett, mint valaha is volt. A karzaton felhangzik a Beszkárt Énekkara által énekelt magyar imádsági a Himnusz

0 ^z áhitatos ünnepi csendben hangzott fel a főpolgármester szavaj - Tisztelt Közgyűlési - Az elhagyottak gondját viselő Mindenható Úristen, aki kifürkészhetetlen akaratával nemcsak az egyént, hanem a gondatlan jólétben határt nem ismerő népeket is figyelmezteti a mulandóság örök törvényére, megadta számunkra Szent István évében azt a csodával határos kegyet, hogy a keserves szolgaságban sínylődő felvidé ki magyar véreink zömének felszabadulását - véráldozat nélkül - érhettük meg és igazságtalanul szenvedő testvéreink örömmámorának valamennyien történelmi tanúi lehettünk. /Éljen! Eijenl/ - Legutóbb, - ezév október 12-én tartott közgyűlésünk ha» tározatából - Budapest Székesfőváros törvényhatósága illo formában már kifejezésre juttatta soha el nem múló háláját azok iránt, akiknek a magyar nemzet és annak minden áldozatra kész büszke fővárosa sokat és mindent köszön. - Ma, amikor már szinte álomnak tűnik, hogy a meggyötört ország fővárosába tizenkilenc esztendővel azelőtt épp eme novembe ri napon vonult be hófehér paripáján a Fővezér, a szerény célzatossággal e gyönyörű lélekemelő ünnepség évfordulójára kitűzött dl szközgyülésünkönj már a történelem krónikása állapithatja meg, hogy e gy félemberöltőnek sem kellett letűnnie és Magyarország Főméltóságu Kormányba /Hatalmas éljenzésl Hosszantartó tapsi/ a Magyar Sjg ntkoronához visszakerülő f elvfldéki területekre vezethette büszke seregét., /folyt, köv./