Magyar Országos Tudósító, 1938. november/2

1938-11-16 [193]

/Diszkóz gyűlés „ P o lyt a t á s, 1,/ Amikor Magyarország Főméltöságu Kormányzója országgyarapító munkájának eme első határkövéhez ért, szálljon minden gondolatunk őhozzá.* /Óriási éljenzése & közgyűlés tagjai felállanak és percekig tapsolnak/ és ami nagy pártfogóinkhoz, gondoljunk újból a nemzeti ügyünk sikerén eredményesen^ munkálkodó kitűnő államférfiakra és érzésben legyünk teljesen egyek felszabaduló véreinkkel^, Legyen ez a mai nap kizáróan az övék, /Nagy helyeslés, Éljenzés/ - Tisztelt Díszközgyűlés I Amikor a magyar nemzet régi sebei újra kiújultak és a Beszkidek alján megharsant a szabadulást hirdető tárogató, a Pro Pátria Et L

ibertate arannyal himzett jelmondata racyogott mindehuüt a patyol&ífehér Szűz Máriás lobogókon,, « A Nagyságos Fejedelemnek ez a rövid, de örökértékü szózata adott a későbbi századokra is lendítő erőt a magyar nemzetnek és ez a minden magyar szivében égőlánggal lobogó hazafias érzés lett nemzetünk későbbi sorsának ÍH világító fáklyája, A kassai Dómban ezért koszorúzta meg Budapest Székesfőváros törvényhatóságibizottaágénak küldöttsége oly szent áhítattal eltelve II. Rákóczi Ferenc Nagyurunk márványba faragott síremlékét. Dicsőséges szabadsághősünk köko por sójánál,, a nagy magyar múltban elmélyedve együttesen és büszkén állapíthattuk megj hogy Árpád fejedelemtol öröklött legszentebb érzé* sünbe t és, még Etel-közből idehozott legdrágább kincsünket; a szabadságszeretetét hiába, akarták elrabolni tőlünk Muhi pusztánál a ta.tár hcrdák és hiába vetette gúzsba legmagasztosabb érzésünket a török hódoltság. De még a százhatvan éves szörnyű vérveszteség nyomában elernyedt későbbi korban sem ülte tett felettünk halotti tort a labünczsarnokság, a függetlenségünkre éhes osztrák császári hatalom. Mert minden kisérlet megtorpant a nemzet SZÍVÓS akaraterején, őseinktől örökölt bámulatot keltő ellenállásán és ama történelmi tanulságon, a mely a szuronyok erdejére alapltot- tartós kényszeruralmat nem ismer. Legyen tehát ez a mai nap a magyar szabadság után húsz év óta tantalusi, olthatatlan szomjúsággal szomjúhozó véreinké és *; legnemesebb magyar erényekről minden nemzedéknek példát szolgáltató vezéreinké, /ügy van! Ugy legyení/ - Nem volna azonban teljes ez a mi örömünnepünk,ha nem figyelnénk felkarra is, hogy a felvidéki területek felszaba ditásának zárónapja, talán a sors különös szeszélyéből - a mi nagy szerepre hiv.tott, de talán még a nálunk is többet szenvedett testvér nemz etünk feltámadásának husz éves évfordul-jávai esik össze. Küldjük el tehát a mj örömünnepünkről legmelegebb testvéri üdvözletűntet, a szabadságra oly sokáig epedve törekedő és megannyi viszontagságos emberöltőn át keserves rabságban sínylődő lengyel testvéreinknek /Ifegy taps ós éljenzés!/ az Ő nagynevű hős vezéreiknek, akiknek viszont a felszabadított Lengyelország köszöni november 11-ét, - végül pedig, hogy mindennél többre tudjuk méltányolni a ffelss abadúlás mai ünnepének történelmi jelentőségét, állítsuk szembe egy pillanatra u Szentistváni politikát a hazugságok barrikádjaíra JA épített felvidéki rémuralommá 11 TL /folvt. kBv./