Magyar Országos Tudósító, 1938. augusztus/1

1938-08-13 [186]

- Mélyen tisztelt gyászoló közönség} Megrendült lélekkel állok itt, e komor és tragikus koporsók előtt, rmelyek tizenkét magyar testvérünknek, tizenkét fiatal, reményt el jes* küzdő és n agyrahivatott magyar életnek törékeny földi porhüvelyeit adják át az örök mulandóságnak, hogy elhelyezzem azokon a-magyar királyi kormány koszorúját. A koszorúk minden egyes virága az őszinte megindulás, a mélységes részvét, az áhítatos kegyelet s a testvéri együttérzés szirmaihői fonódott és a mezei virágok szimbolikus, költői, de mégis egyszerű és közvetlen hangján juttatják kifejezésre azokat a bensőséges és igaz érzéseket, amelyeket e koporsók néma lakóinak tragikus elmúlása, a magyar királyi kormány minden tagja, de egyben minden magyar ember szive mélyééül kiváltott. - Ezek az érzések a megdöbbenésnek, a. fájdalomnak, a keserűségnek, a bánatnak ós a gyásznak őszinte és igaz érzései. Mert ha a halál a természet rendje szerint tör azokra, akik már teljesítették isteni és emberi hivatásukat ezen a vér- és könnyáztatta sártökén, akkor, ha sajog és vérzik is az a seb, amelyet szeretetteink elmúlása ütött szivünkön, kétség, nyugtalanság és belső lázongás nélkül nyugszunk meg a Gondviselés változtathatatlan akaratában» De ha a "Mors Imperato" váratlanul, mint az égből lecsapó villám, döbbenetes kegyetlenséggel tör reá életünkre és az antik tragédiák kérlelhetetlen fátumszerüsógevel egyik pillanatról a másikra inti távozásra azokat, akiket a természet örök és bölcs rendje még bátor akarásra, kemény küzdelemre, maradandó alkotásokra és nehéz kötelességteljesltósre - egyszóval életre - predesztinalt,ugy a halál kegyetlen tényével és az elmúlás misztikus értelmével csak mélységes keresztény hitünk - a Teremtő Isten bölcsesége és akarata iránti alázatos megnyugvás tudja kibékíteni lázongó lelkünket. - Ezzel az alázatos keresztény hittel állunk itt, e sötét és kegyetlen koporsók előtt, amelyek tizenkét fiatal, reményteljes és nagyrahivatott testvérünk, a magyar újságírásnak, a magyar repülésnek s a magyar polgári munkának tizenkét nemes és tiszteletreméltó harcosa számára jelentikaz utolsó földi hajlékot. - Ujsagirók, a tiszta tollnsk, a bátor szónak és a szabad gondolatnak elszánt harcosai, pilóták, a levegő csodálatos égtengerének modern és elszánt hősei és a nehéz, küzdelemteljes magyar polgári sors többi munkása várja itt tőlünk, hogy elkísérjük őket arra. a végső útra, ahonnan nincs többé visszatérés. Tizenkét élet, tízenkét világ, tizenkét akarat, tizenkét ambíció, tizenkét sziv, tizenkét vágyakozás, tizenkét reménység gyarló földi maradványai nyugszanak itt egymás mellett, csendben, béke ben, szótlanul, kiengesztelődve magukkai s kibékülve a világgal, lezárt ajakkal, amelyeket csak a. feltámadás angyalai fognak majd szólásra birnl. - A tizenkettő között hét újságíró, akik a magyar közés szellemi élet s a magyar pu ellcisztlka legkülönbözőbb frontjain teljesítették kötelességüket• Talán néhány nappal ezelőtt még nemes, tiszta, kemény toll- és eszmei harcot vívtak egymással a köz es embertársaik javára egy-egy politikai eszme, egy világnézeti gondolat, egy-egy közéleti programm és azok árnyalatai felett;. - most ime, itt fekszenek előttünk, megbékélve a halál legigazibb egyenlőségében és kiegyezve az örök némaság legteljesebb békéssé gében

0 - Amikor az ember e koporsókra tekint, önkéntelenül tolul ajkára a kérdés: érdemes-e eszmékért harcolni, elvekért küzdeni, érdemes-e a köz érdekéért sikr asz állni és embertársaink javáért kemény tusára kelni, érdemes-e áldozatokat hozni és érdemes-e az egyéni életet is a sors serpenyőjébe Vetni, ha minden harc és minden áldozat végső értelme i egy ilyen szűk koporsóba torkollik, amelynek fedele csak az utolsó Ítélet I harsonájának szavára pattan le homlokunk felőle \ k / Fo ly t at ás a köv et kez ik */