Magyar Országos Tudósító, 1938. augusztus/1

1938-08-13 [186]

S a koporsók néma ós megbékélt lakóinak tragilcus sorsa bármennyire is befolyásol bennünket az ellenkező felfogósra, mégis csak egy lehet a válasz: érdemes küzdeni, érdemes áldozatokat hozni, sőt ennél több: kötelesség. Mert az életünket nemcsak nekünk adta a Teremtő

? de a köznek is és a köz java - amely kiindulópont ős végső cél mindnyájunk szemében, csak küzdelemmel és önfeláldozással vihető előre: küzdelemmel az életben és önfeláldozással a halálban. Ezt példázzák e koporsók megpihent lakói előttünk, akik, mig éltek, küldöttek a magyar szellem szabad kibontakozásáért, a magyar lógtengerbon való száguldás lehetőségéért s a magyar polgári élet keresztjének viseléséért, halálukban pedig mindanynyian a férfiúi és a polgári kötelességteljesítés áldozatai lettek. - Ne higyjünk a vízióknak, amelyek az ő tragédiájuk nyomán mindannyiunk szivébe tolulnak, hegy az ő sorsuk tipikus magyar sors, amely fiatal, optimista, derűs nekifeszülóssel hasítja a szédítő magasságokat, hogy egy sötét és drámai pillanatban - a modern Ikarus módjára - szárnyaszegetten omoljon alá a feneketlen mélységekbe• Igen, a magyar sors tele van tragikus zuhanásokkal, de tele van reményteljes felemelkedésekkel is és nem volt olyan összeomlás a mi magyar életünkben, amely után ne következett volna be a talpraállás. Csak meg kellett fizetnünk e felemelkedés és talpraállás keserves ellenértéket: ilyen koporsók ezreivel ős olyan vér áradatával, mint amely a hajdúszoboszlói tarlókra kiömlött azon a tragikus augusztusi dálutánon és annyi tenger könny és szenvedés áldozatával, amely e koporsók után haladó hitvesek, testvérek, szülők, rokonok és barátok szeméből a temető kálváriás utjának porába most kihulló - Ne veszítsük el tehát hitünket. Ök meghozták a maguk magasztos áldozatát fiatal életükkel, kiömlő piros vérükkel, borzasztó halálukkal a magyar újságírásnak, a magyar repülés ügyének s a polgári kötelessőgteljesitésnek. Tragikus haláluk nem volt hiábavaló, mert fiatal életük fáklyájának végső kilobbanása mélyértelmü és megnyugtató meglátásokra vet ismét Imbolygó fényt: elsősorban arra, hogy a kötelességteljes itésnek - ennek az oly értékes 3 manap'sóg olyannyira sorsdöntő magyar erénynek - napjainkban Magyarországon egyre szaporodnak a mártírjai. Mert amint a szent könyvek szerint a római katakombák és a császári cirkuszok mártírjainak kiomlott véréből fakadt ki Krisztus hitének vetése, ugy az önfeláldozó polgári és hazafias kötelességteljesítés véréből a haza, a társadalom, a nemzet üdvének és a boldogabb magyar jövőnek örök virágai sarjadnako - Szeretett halottak, azok s sirok, amelyek néhány perc múlva megnyílnak előttetek, hogy méhükbe fogadják földi létetek mulandó részét, a gyarló testet, a ml krisztusi hitünk szerint nem az elmúlásnak és a pusztulásnak, de az örök életnek birodalmát tárják fel. E birodalomban a Ti lelketek szabadon szárnyalja be ezt a megtépett földet, amelyet fiatal életetek során a tollnak, a repülésnek és a polgári munkának többi nemes és tiszteletreméltó eszközeivel szolgáltatok. E magasságokban nem az elmúlás lidércei, hanem az örök élet szellemei honolnak és messze Időkre hirdetik: nem halnak meg a kötelességteljesítés mártírjai, mert emlékük mindig élni fog azoknak lelkében, akik tisztában vannak vele, hogy egy hazát, egy társadalmat., egy nemzetet csakis a vértanúság lg menő kötelességteljesítés kategorikus Imperatívusza tarthat meg a jövő számára

0 - Isten veletek, drága magyar testvéreim! Búcsúzom Tőletek azzal a felemelő érzéssel, amellyel a haldokló spártai katona búcsúzott övéitől, aki a lét küszöbén csak azt kérte, hogy fejfájára két szót véssenek: "Megtette kötelességét". Mi ma tizenkét frissen hantolt sir keresztjére és fejfájára égetjük oda ezt a legszebb slrmondatot.' amit csak igaz és egész férfi kaphat: "Megtettétek kötelességeteket". Nyugodjatok, mert tragikus halálotok, mint a kötelességteljesítés példázata, tüzlángként világit bele a mai sötét magyar éjszakában /Folytatása következik./