Magyar Országos Tudósító, 1938. július/2

1938-07-19 [185]

—SZÁZ ÉV ELŐTTI TÖRVÉNY ALAPJÁN ÍTÉLT A BÍRÓSÁG ARRÓL,. HOGY EGY ÖZVEGY JOBBÁGYSORBA TARTOZIK-E. Néhai Kari Lázár huszonöt éven át a margitszigeti'gyógyfürdő alkalmazásá­ban állott. Elhalálozása előtt ugy végrendelkezett, hogy az egész hagyaték­ra özvegyének haszonélvezeti jogot biztosított. A férj elhalalozááa után az özvegynek át is adták ilyen értelemben a hagyatékot. Két rokon, Pesti Mária és Pesti Ilona most pert indított özv. Kari Lázárné ellen az özve­gyi jog korlátozása és járulékai iránt. Ebben a perben most hozott Íté­letet a budapesti kir. törvényszék mint fellebbezési bíróság dr. Barabás Ernő tanácselnök vezetése mellett tartott tárgyalás után* A törvényszék éppúgy, mint az első birói fórum a felperesként fellépő Pesti-testvéreket az özvegyi jog korlátozása iránt benyújtott keresetével elutasította. Ér­dekes, hogy a törvényszék az ítéletet egy régi, száz évvel ezelőtt hozott törvény alapján döntőtta el. Kimondotta a törvényszék, hogy a fennforgó esetben az 184o, évi VIII, törvényaikk az irányadó' amely szerint az öz­vegy az egész hagyaték haszonélvezetében meghagyandó, ha a néhai férj nem volt nemes és nem volt hónoratior. E régi törvény szerint osak egy esetben alkalmazható kivétel, ha jobbágysorban volt örökhagyó özvegyéről van szó. De ezt a kivételt is csak akkor lehet megállapítani, ha a korlá­tozott haszonélvezet is biztosítaná az özvegy számára a férj társadalmi állásához és vagyoni viszonyaihoz mért ellátást. Azt kellett tehát'eldönfc teni a perben, hogy az örökhagyó jcbbágyeorba tartozott-e, illetve, hogy sorsa egyenlő volt-e a régi jobbágy aorefával. A törvényszék e tárgyban ki­mondotta, hogy jobbágyoknak csak oly földművesek tekintendők örökjogi szempontból, akik nem önállóan gazdálkodnak. Nem sorolhatók a jobbágyok közé a kisbirtokosok. Mivel az örökhagyó hagyatékának értéke a húszezer pengőt feltétlenül meghaladta, ennélfogva az özvegy illő ellátást követel­het a hagyatékból. De mert a hagyatéki ingatlanok jövedelme az illő ellá­tás mértekét nem haladja tul, ennélfogva az özvegyet az egész'hagyaték haszonélvezetében meg kellett hagyni, mert hiszen néhai férje, aki kerté­szeti szakmunkás volt, jobb sorsban, rendezett vagyoni viszonyok között élt és feleségének aránylag gondtalanabb megélhetést nyújtott, /MOT/ G. " • • VAGYONOS EMBER IS KERÜLHET SZORULT HELYZETBE. &, törvényszék és a királyi'ítélőtábla is Debreczeni Endrét bűnösnek mon­dotta ki uzsora vétségében, mert egy pincérnek főpincóri állás elnyerése érdekében óvadékra ezer pengőt adott kölcsön, amelyért napi kétpeaagős el­Jenázolgáltatást követelt. A vádlott semmisségi panasszal élt azon az aIa-~ pon, hogy a pincér nem volt szorult he3jyzetben, elég jól jövedelmező kiszol­gál ópincéri állása volt, már pedig az uzsora vétségét csak szorult hely­|$tben lévő egyénnel szemben lehet elkövetni. A kúria a vádlott semmissé­gi panaszát elutasította és kimondotta, hogy cl jójövedelmü és vagyonos ember is kerülhet átmenetileg olyan helyzetbe, amelyben a törvény védel­mére számithat. Az uzsoratörvény szerint szorult helyzetben az van - mond­ja a kúria - akit égető szükségleteinek kielégítése hitel igénybevételé­re késztet még akkor is, ha a szolgáltatásért azzal szembeötlően arányta­lan ellenszolgáltatást kell vállalnia. Ilyen szükséglet nemcsak az élet puszta fenntartásának biztosítása ? hanem az okszerű gazdálkodás nélkülöz­hetetlen kellékeinek megszerzése eppugy, mint az élethivatás betöltése normális feltételeinek megteremtése. Mivel a főpincéri óvadéknak hitel utján való előteremtése nem nyerészkedés okából történt, hanem komoly életszükségletet elégített ki, ennélfogva a sértett szorult helyzete fenn­állott s igy a vádlott semmisségi' panasza alaptalan. /MOT/ G,

Next

/
Oldalképek
Tartalom