Magyar Országos Tudósító, 1937. november/2
1937-11-27 [168]
k VISEGRADI-UTCKI RABLASI KÍSÉRLET ÜGYE A BÜWTETÖTÖRVEííYS ZÉK EL OTT, Október 3-án éjszaka a Visegrádi-utca-Io9. számú házban rablás 1 kisérlet történt, két fiatal suhanc Varga Imre és Merész László megtámadták a ház házmesterét: Gemeidenschütz Istvánnét, majd elmenekültek, A rendőrség a támadó suhancokat elfogta és ellenük a kir. ügyészség rablás bűntettének kísérlete miatt vádat emelt, A husz év körüli fiata lembeereket fogházőrök kisérték ma reggel a Krayzell-tanécs elé, hogy a biróság felelősségre voija okét. Az ügyészség azzal vádolta mindkettőjüket, hogy a házmesternétől 15oo pengőt akart a elrabolni. Varga Imre megtörten állt a biróság elé és beismerő vallomást tett, többek között a követi ezőket mondta: - Merész László a barátom volt, Egyönk sem volt állásban és sokszor beszéltünk arról, hogy jólenne pénzhez jutni és külföldre menni. Merész egy alkalommal azt ajánlotta: üssünk le vo'akit és vegyük el a pénzét! En mondtam néki, hogy a Visegrádi-utca lo9, számú ház házfelügyelője az apám barátja s tudom, hogy elseje körül néha 15oo pengő is van a lakásban, A beszélgetés után két héttel kaptam egy levelezőlapot Merésztől, aki találkozóra hivott. Ezen a találkozáson elhatároztuk, hogy zárás előtt bemegyünk házba, megvárjuk amig minden elcsendesedik, kicsengetjük a házmestert, a kapualjban leütjük, aztán bemegyünk a lakásba és onnan elhozzuk az 15oo pengőt. Én kértem Merészt, hogy hozzon nekem bajuszt, mert különben felismernek. Barátom ajánlotta, hogy bo.xert és olmosbotot hoz, keztyüről is gondoskodik, nehogy ujjnyomot hagyjunk. A megb es-élt napon előbb a Váci-utra moziba mentünk, majd háromnegyed tízkor besurrantunk a házba, ott a lépcsőházban megbujtunk. Mindketten felragasztott bajusszal várakoztunk. Nálam volt a boxer, Merésznél az ölni osbot. Fél tizenkettőkor előbujtunk, Merész csengebtt és kijött a házmesterné. Amint meglátott minket, sikoltozni kezdett. Merész ököllel az asszonyra ütött és elvette a kapukulcsot tőle. A barátom az ajtón keresztül elmenekült, én még ezt sem vártam meg, az udvar felé szaladtam es egy világító udvaron keresztül a szomszéd telekre ugrottam, 2 kerítésen átmásztam és elmenekültem. Amikor a lépcsőházban várai-:óztunk, már elhatároztuk, bogy nem raboljuk ki az asszonyt, mert nagyon féltünk. - Hogy jutottak erre a gondolatra? - kérdezte az elnök. - Mindenféle regényeket olvastunk, - 3Tlyen fiatal gyerekek... Kellett ez maguknak? Merész László ugyanúgy mondotta el a történteket, mint vádlott-társa. Ö is azt hangoztatta, hogy amikor a lépcsőházban vátakoztak, már annyira féltek, hogy lemondtak a rablásról, csak ki akartak jutni az épületből és azért vette el t kulcsot a házmesternétől, uz olmosbot nála volt, de csak kézzel ütötte meg az asszonyt. Az elnöknek atra a kérdésére, hogy megbánta-e tettét, igy válaszolt: - Nagyon, nagyon megbántam,,, Nekem rendes szüleim vannak,,, Gemeidenschütz István házfelügyelő azt vallotta, hogy a felesége kiáltozására futott ki az udvarra, ahol már nem látott senkit sem, Gemeidenschütz Istvánná, a sértett többek között igy vallott: - Amikor a kulcsot a zárba tettem,megütöttek. Merész László ütött meg. Kissé elszédültem, de hm r magamhoz . tértem és sikoltoztam. Pénzt nem követeltek tőlem, csak a kulcsot akarták elvenni, - Kéri a vádlottak megbüntetését? - kérdezte az elnök. Az asszony egy ideig gondolkozott, majd igy felelt: - Nem kivánom. A törvényszék ezután még több tanút hallgatott ki, /Folyt. köv./P.
