Magyar Országos Tudósító, 1937. szeptember/2

1937-09-27 [164]

Kézirat Első kiadás. Budapest, 1937. szeptember 27. XIX. évfolyam 220. szám. LELEPIEZTÍK SURÁNYI MIKLÓS EMLÉK TÁBLÁJÁT A CENTRAL KÁVÉHÁZBAN, A magyar kulturális ós irodalmi élet kitün ős égéinek jelenlétében leplezték le az Egyetem utcai Central-káveházban Surányi Miklósnak, a nemrég elhunyt nagy magyar költőnek reliefjót. A Central-kávéházban előkelő ás nagyszámú közönség gyűlt egybe, akiknek sorában ott volt Bethlen'Margit grófnő, Bethlen István v. miniszterelnök felesége, Traeger Ernő dr. miniszteri osztályfőnök, vitéz dr. Haász Aladár, a kultuszminisztérium művészeti osztályának vezetője, Karinthy Frigyes, Mohácsi Ernő a Színpadi Szerzők Egyesületének képviseletében, Rublnyi Mózes a Magyar Pen Club képviseletében, Mühlbeck Károly, Anka János, Angyal Pál egyetemi tanár, Balassa Imre, Hars ány i Zsolt, Vajitha László, Lakatos László, Sértyi Pál és még sokan mások. A Central-kávéházban néhai Surányi Miklós törzsasztala fölött elhelyezett bronzrelief előtt felállított széksorokban foglalt helyet az illusztris közönség s az ünnepi beszédet K é k y Lajos dr. oi. egy. rendkívüli tanár, a Kisfaludy Társaság főtitkára tartotta. - Ragadjuk ki magunkat néhány percre a nagyvárosi élet forgatagából s emlékezzünk a nagyrahivatottságnak minden adományával megáldott Írói pályára, emlékezzünk a szépség kultuszának csodálatos megnyilvánulására, emlékezzünk a magyar urnák minden szeretetreméltóságára, emlékezzünk Surányi Miklósra, akiben kitűnő pályatársat, jó barátot veszítettünk. Maga Surányi Miklós mondotta egyik regényében eltévedtem és fáradt vagyok és körülöttem puszta és üres, sötét és hideg éjszaka ágit*,. Én sohasem tettem azt, amihez kedvem lett volna, sohasem tudtam elutasítani maga.mtól, amit megvetettem, soha nem tudtam kötelékeket elszakítani es ujakat öss ze csomózni, a kezem mindig nyitva volt és amit a sors - aszszonyt, kincset, virágot - belepottyantott, az mindig kicsúszott belőle." Nem tartozott Surányi Miklós a könnyen es örömmel alkotó művészek közé* Töprengések es vergődések keserű órái váltogatták lelkében az alkotás óráit* Regényeiben tépett lelkű, meghasonlott hősökkel találkozunk s ezekben mintegy önmagát irja meg. Emberismeretre törekedett s ugy nyilatkozott, hogy az embert csak a nagyon bölcsek, nagyon öregek, vagy a korán kiábrándultak ismerik helyesen. 0 a kiábrándultak közé tartozott. A Kisfaludy Társaságba ajánlói azzal jellemezték, hogy "egészen modem és amellett a legj^obb magyar irodalmu hagyományok alapján áll'.. Surányi Miklós sötétnek látta az életet, kiábrándult az emberekből s le lkéne k nemesebb vágyai^ bizalmasabb, szük körben élte ki, A kávéház tükörablakán keresztül megértő és megbocsátó mosollyal nézte, mint rohannak kicsinyes érdekeik után embertársai. Ne kicsinyeljük a kávéház jelentőségét a modern irodalmi életben. Emlékezzünk az Aurora Körre Kisfaludy Károly szállásán, vagy a der-k rác származású ügyvédpoéta, Vitkovics Mihály irodalmi vacsoráira, ezek mellett v.z Irodalmi életben joggal kivan magának helyet a kávéházi asztaltársaság. Szerette Surányi Miklós a magvas és mégsem fárasztó, szellemes és mégsem üres beszélgetést. Nagyszerű társalgó volt, kissé csipős kedve csodálatosan kerek ás formás mondatokban áradt ajkáról. Egész viselkedése a régi hagyományokból formált magyar ur viselkedése volt. Ebben a kávéházban pihent meg fáradt lelke,uj ösztönzéseket nyert a kávéházi asztal mellett anélkül, hogy müvészlelke leszállott volna azokból a magaslatokból, ahol otthonosan érezte magát. Pályája végén egy ti tani lélek titokzatos világába mélyedt s ennek rejtélyei izgatták képzeletét. Fájdalmas veszteségünk, hogy a kegyetlen végzet nem engedte teljes egészében megoldani feladatát. Magyar költők es Írók, fogadjátok szivetekbe Surányi • Miklósnak,a keserű és kiábrándult léleknek mernentoj át s ne feledkezzetek í meg róla a magyar éjszakának megpróbáltatásai között. iL-^./ /Folytatása következik./