Magyar Országos Tudósító, 1936. május/2
1936-05-26 [140]
- Mindenhol meghalt a szabadság, ahol a társadalom egyedei™ ben és Így kollekt ivumában ls elbággyádt a felelősségérzés, amely irányt szabott a valódi szabadság nemes törekvéseinek es amely sohasem fék volt, csak a szabad megnyilvánulásra törő erők ökonomikus rendezője, szelektálója és szervezője, - és igy természetesen akadálya annak, hogy a szabadságból féktelenség és szabadosság legyen. Voltak korok és vannak társadalmak, amelyek felelősségérzetüket elvesztve a szabadságra való belső Igényüket ls elvesztették és e lvesztették e zzel együtt hivatástudatukat ls, életrevaló bátorságukat, legbensőbb törvényeik hangját. Az előadó ezután a magyar irodalmi szabadság ügyét vizsgálva, kifejtette, hogy itt bátran eltekinthetünk a szabadságnak úgynevezett külső tényezőitől, hiszen ezek a valódi irodalmi szabadságot lényegesen sohasem befolyásolták. A szabadság belső feltételeinek szempontjából nézve pedig a magyar irodalom szabadságának ügye nagyon jól áll. A felelős... ségnélküli tespedésnek hosszú korszaka után, amit Ady fellépése szakított meg, a magyar Irodalom olyan hatalmas nemzedékváltásának lehetünk szemtanul, ami mindent Indokol, csak az Irodalmi szabadság sorsán való kétségbeesést nem. Nézzünk csak végig legújabb irodalmunkon - mondotta Németh Imre -, mikor jelentkezett a magyar irodalomban a magyarság széles rétegeinek akkora s Zabád súg- igény e,; a magyar sorssal ós magyar jövendővel szemben érzett akkora felelősségérzéssel, mint amekkora a magyar Irodalom legfrisebb generációjának Írásaiból felénk kiált. Talán semmi sem jellemzi ezt a frisebb magyar Irodalmat jobban, mint a felelősségérzet, felelősség a sorsért, amelyből kiszakadt, a népért, amelynek jövőjéért ag„ gódlk, felelősség az elnyomott embertársért ós felelősség az önmaga tehetsége ós emberi méltóságával szemben. Ez a felelősségérzés kergeti őket a minél tárgyilagosabb őnmegvallás felé és ez kényszeríti őket arra, hogy minél szenvedélyesebben forduljanak a magyar sors, a magyar élet, a magyar mult minél keményebb, minél illuzlómentesebb feltárása fe~ lé. Mintha csak a magyarság nagy kollektív gyónás át akarná ez a mai ma™ gyar irodalom elvégezni. Megjegyezte itt az előadó, hogy nem a magyar irodalom exportfejedelmeire gondol, hanem azokra a magyar Írókra, akik az árva magyar sors minden felelősségét vállalják és tudják, hogy az ő müveik legfeljebb száz évvel haláluk után kerülnek a külföldi könyvpiacra. Markáns szavakkal rajzolta meg : * az uj magyar irodalom reprezentánsainak alakját, akiknek csaknem mindegyikét Ismeri s akik külső életükben jóformán, fillszterek, hivatásuk aszkótál, majdnem mind mostoha anyagi körülmények között élnek, de tudják, hogy hivatásuk és feladatuk teljesítésének felelősségót nemcsak müveik jelentőségével, de egyéni életpéldájukkal is szolgálniuk kell. ' . . .. - Nem féltem a magyar irodalom szabadságát - mondotta Memeth Imre -, azt a belső szabadságot, ami a felelősségérzésnek Ilyen komoly alapján áll. Nincsen baj az irodalmi szabadsággal, sőt ellenkezően, a mai, gyökeresebben magyar irodalom felelősségérzésben erős szabadsága jóformán az egyetlen reményt keltő momentum, amely megerősít bennünket abban a hitben, hogy egész általános magyar életünk felszabadul a rabságnak abból az állapotából, aaelyben részint belső kötöző erő, részint külső tényezők tartják ós ahova annak a korszaknak felelőtlensége döntött bennünket, amikor elvesztettük s zabád s ág igényünket éppen ugy, mint'hivatástudatunkat és nemzeti létünk legbensőbb törvényeinek hangját ls„ A továbbiakban arról beszélt Németh Imre, hogy az a körülmény, hogy akadnak meg ma is rekedt hangok, amelyek az irodalom külső szabadsága ellen ágálnak, akik el sem olvasva, vagy tökéletesen félreértve komoly irodalmi müveket, azokat elkoboztatni, betiltatni, megbélyegezni akarják, - ne tévesszen meg senkit. Ezek a hangok annak az általános felelőtlenségnek hangjai, amely a maga virulás-korszakában jobban szerette a kendőzést, álcázást, a nemzeti hiúság legyezését, a terméskő helyett a maltert, a bronz helyett a pakfont, s az Írás belső, mély, sokszor gyötrő, de mindig gyógyító igazsága helyett a szellemesen és kellemesen talá1/16 illedelmes zsáner-képet. NRSZ AGOS LEVÉLI^/Folytatása következik./ ...
