Magyar Országos Tudósító, 1936. május/2

1936-05-26 [140]

/ NÉMETH IMRE ELŐADÁSA PÉCSETT AZ IRODALMI SZABADSÁGRÓL, Folytatás 2,/ - Ezeknek a hangoknak fel-felrikkanása - ismételte - ne tévesszen meg senkit, Mert mit ártott és mit árthat , ' Surányi Miklós nagyszerű Széchenyi-regényének a név roppant nimbuszától roskadozó ivadékok berzenkedése

p mit árhat kis piszmogóknak és illedelmeseknek ájuldozása azzal a felelősségteljes szabadsággal megirt könyvvel szemben, amely az egész magyarság okulására megmutatja a magyar Titán gigantikus és győzedelmes vívódását az önmaga bűneivel, Hiszen ha volt könyv - mondotta a továbbiakban amely egy megújhodásra készülő nemzet számára .- legnagyobb fiának, a kor fertőjéből heroikus erővel való felemelkedését megmutatva - a legjobb keresztényi-magyar példa lehet, akkor Surányi könyve az. Az a könyv, amely az igazi irodalmi szabadságnak egyik legkitűnőbb dokumentuma. Befejezésül rámutatott még arra Németh Imre, hogy a magyar nép széles rétegei most kezdenek általánosabban érdeklődni nemzetiségük kollektív sorsa iránt és most kezdenek részt kérni a magyar nemzetiségi öntudat felelősségéből, tehát szabadságigényéből ls, amit eddig jóformán kizárólag történelmi, kiváltságos osztályok hordoztak. Ez az igény természetesen ellenkezést vált ki azokból az elöregedett és a történelmi hivatást már csak nehezen viselő rétegekből, amelyek már nem is józan megfontolásból* hanem csupán megrögzött opponálásl szokásból szegülnek ellene a szükséges ás sorsszerű változásnak. Természetes, hogy ezekből az elemekből ellenhatást vált kl az olyan Irodalmi mű, amely ennek a történelmi szerepcserének valóságos tankönyve, mert azt mondja, hogy ismerjük csak meg kendőzés és álszemérem nélkül hazánk legnagyobb fiának példáján keresztül a ml legbensőbb önmagunk minden bűnét, de a bűnökön diadalmaskodó erőinket ls, mert igy jutunk el a feltámadáshoz

0 Mert nekünk, akik még protestáns tradícióinkban ls elkerültük a nagyképű puritanizmusnak és szűklátókörű északi '. prüdérIának kultuszát, ma is inkább ragaszkodnunk kell a latinos egyetemesebb emberiség nagyszerű tanításához, a megvallás és töredelem által elért meglgazulás tanához. Ezt a tanítást persze hogy nem értik meg ama bizonyos 'felelőtlen" korszak "szemérmes" reprezentánsai, akiknek még a kritikájára is jellemző az, hogy e kritikákban az egyetlen Igaz és őszinte szó az, amely beismeri, hogy el sem olvasta azt a könyvet, amelyet bírál. Ez az igazi jellemzője annak a példátlan felelőtlenségnek és álszeméremnek, mely még az Ízlésre ls mer hivatkozni, amikor óva int az el nem olvasott könyv elolvasásától és amely az irodalmi kritika uj fórumát alapítja meg a " nemolvasók" szekt áj ából. Egektől nem kell félteni a magyar irodalom szabadságát, mert van ugyaff~§gy-két vára ennek az ódivatú páncélos szellemnek Magyarországon, de már csak mosolyogni illik rajtuk és nem felháborodni, mert ha meggondoljuk - mondotta befejezésként Németh Imre hogy valamikor öblöstorku soproni kortesek megbuktatták az élő Széchenyit is a kövelválasztáson - "Széchenyi vármegyéjében" -, miért tartsuk lehetetlennek, - akármilyen derűs kuriózum is,hogy "Széchenyi vármegyéjében" még ma is vannak olyanok, akik a "köteles.. ségteljesitésre" hivatkozva inkább a bőhangu korteseknek, mintsem Széchenyinek tradícióit őrzik. Lelkesen ünnepelte a közönség Németh Imrét, majd C s a t h ó Kálmán olvasta fel egy kiváló novelláját, élénk figyelem mellett* befejezésül pedig P a p p Viktor, a kiváló zenekritikus mutatta be Liszt és Pécs" clmü értekezését, amelyben szómos ujabb motívumot * "*«• és adatot tárt fel a Liszt-irodalom számára a halhatatlan magyar zeneszerzőnek Péccsel való kapcsolatairól, /MOT/SZM