Magyar Országos Tudósító, 1936. május/1
1936-05-14 [139]
A SZEGEDI SAJT ÓRÁGALMAZASI PERT MA FOLYT ATTAK A PESTVIDÉKI TÖRVÉNYSZÉKED. A 3zogedi törvényszék Vaday Károly dr.- tanácsa ma folytatta a pestvidéki törvényszék nagy esküdtszéki termében annak a nagyszabású sajtórágalmazási pernek a főtárgyalását, melynek sértettje dr. Pettykó János volt szegedi egyetemi tanácsjegyző, vádlottjai pedig ár i Lázár Ferenc szegedi királyi járásbiró-és Mák Józsof, az egyik szegedi hetilap szerkesztője. A mai főtárgyalás dr, Huszka János vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsos tanukénti kihallgatásával kezdődött. A tanú arról vallott, hogy líémoth Sándor drí^egyotomi gazdasági hivatali igazgatóvá történt jolölés^.körül Pottykónák milyen ázorepe volt. Dr. Lázár vádlottnak arra a kérdésér©, hogy tud-e a tanú arról, hogy Némothnok mogvolt a kvalifikációja orro az állásra Pettykó mégis ellenezte a kinevezését, Pettykónak pedig nem volt mog a kép aitése, mégis a maga személyét helyozto előtérbe, - az elnök nom engodto mog a válaszadást, mire a vádlott semmisségi panaszt jelentett bo. Az elnök azzal indokolta mog a válaszadás megtagadását, hogy a tanúnak orrovcnatkozóan nincs mog a titoktartás alól való folmontéao. Papp Szilágyi Zsigmond miniszteri titkár Várady Irén ogyotemi tisztviselőnő mollőztotésévol kapcsolatban tott vallomást. Dr. Koloováry Bálint ogyotomi tanár volt a következő tanú, aki olmondotta, hogy az ogyotemi hallgatóságtól igazolójegyek kiállitása cimén ogypongő3 kiállítási dijat szodtok.' Csak tanácsi határozat ".lapján történhetett ezoknok a dijaknak a sződéso. Pottykó őzöknek az igazolványoknak a ' szükáégősségét azzal indokolta, hogy diákzavargások voltak abban'az időben" és hogy az ogyotomi ifjúság a hatóság olőtt igazolhassa magát. Ö, mint a joéb gi kai dékánja, holyoaoito az igazolványok kiállítását, do ollonozto azt, hogy dijakat szedjenek oz ifjúságtól. Ha mégis történtük ilyon dijszedéaok, ozt Pottykó semmio3otro 3om r ;ndolhotto ol önhatalmúlag. /Folyt.köv./ Gl. Zü SZONDY-UTCAI•KARAMBOL.../l. folytatás./ Szabó I„ Sándor Beszkárt kocsivezető mondotta el ezután a védekezését, A kocsivezető szintén tagadta bűnösségét és többek között igy védekezett: - A 46-os-villamossal a Nyugati-pályaudvar felől haladtam a Keleti- pályaudvar felé. Amikor a Podmaniczky-utcáról bekanyarodtam, szirénabugást hallottam és láttam, hogy kót tűzoltó szerkocsi keresztül haladt a Szondy-utcán, Elindultam és lassany óvatosan, 8-lo kilométeres sebességgel haladtam. Amikor a villamos 60 méternyire megközelíti a keresztezést, az önműködő kapacsoló a keresztető utcára tilos jelzést ad a sarok felett lévő lámpával, A 1 ámpás nekem zöldet, a Szondy-utca felé pedig pirosat mutatott. Óvatosan vezettem a kocsit a Szondy-utcáig, mert gondoltam arra, hogy esetleg még egy tűzoltóautó jön. Benéztem a Szondi-utcába és nem láttam semmit. - Ez lehetetlen, - szólt az elnök, - hiszen a tűzoltóautó nagy távolságból a ; Szondy-utcán haladt vógig. - Én mégsem láttam, az autó hirtelen ott termett. - Az autó sofförje fényjelzéseket Is adott. Ezt sem látta? - Nem láttam. - Azt sem látta, hogy egyesek a sarkon Integetnek? - Nem láttam, csak arra lettem hirtelen figyelmes, hogy a tűzoltóautó ott terem, hirtelen jobbra fordul s a következő pillanatban már az autó a villamos < alváza alá fúródott, a motorkocsit kiemelte ós magával hurcolta a falig. Én, amikor a veszélyt észrevettem, fékeztem, a légféket is bekapcsoltam. A kocsim előtt a szerencsétlenség után lát tam egy halottat. Végül a kocsivezető ismételten kijelentette,h ogy nem érzi magát bűnösnek, a legjobb tudása szerint, gondosan vezette a villamost. /Folyt. köv./P.