Magyar Országos Tudósító, 1936. május/1

1936-05-12 [139]

/Kornis Gyula rektor beszéde az egyetem közgyűlésén.Poly tat ás 1./ képzelték a nők politikai közakaratának kialakulását a parlament ut­ján. Azonban kl meri állítani, hogy a gazdasági, társadalmi érdekelt­ségek alapján szilárd pártokba tömörült mai parlamentekben az emberek egymást észokokkal meggyőzni akarják, vagy magukat meggyőzetni enge­dik. A parlamenti élet mai pártmegköt öttsóge mellett a politikai igaz­ság" egyedüli biztosítéka a pártvezér belátásának evidencia-foka. Poli­tikailag a pillanat számára mindig az lesz "igaz", amit a többségi ha­talom legfigbb személyi képviselője gondol, az uj politikai rendszerek^ nyelvén szólva: amit a Duce vagy Pührer gondol. Ebből semmi baj nem tá­mad az "igazságra" nézve, ha a diktátor olyan kiváló géniusz, aki a tár­gyak immanens természetét mély lntulclévai ragadja meg, s belső logiká­jukat eszével követni tudja. Az igazságnak eleg, h«. egy ember látja is meg: sok elme parlamentáris akkumulációja és tömeglo&ikája nem éppen biztosíték az igazság helyes megpillantáséra. De kérdés, mi az ilyen vezérekben a túlnyomó: a logikus ész-e; vagy a hatalmi akarat? Vájjon a kettőnek milyen viszonya 51 lelkében. - E ponton válik el » tudományos gondolkodás és a politi­ka utja. A politikában a hatalmi akarat rendszerint sokkal több, mint az igazságra törekvő akarat, a Wille zur Maoht döntőbb lelki Indíték, mint a Wille zur Warheit, aiólkül, hogy a tiszta szándékú politikus is ennek tudatában lenne. A tudományos gondolkodás és a politikai gondol­kodás belső struktúrájú elüt egymástólt az előbbi az észből, az utóbbi főképp a hatalmi akaratból táplálkozik. A tudományos gondolkodás első­sorban az észnek, a politikai tevékenység az akaratnak az aktusa. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a teoretikus ember szellemi maga­tartásában nincsen egyáltalán akarati, a a politikus szellemi habitusá­ban nincsen észszerű elem. - Ezen a pszichológiai alapon érthető a különbség az e gye­tem, mint a tudományos gondolkodás képviselője, s az állami hatalom, mint a politikai gondolkodás képviselője között* Az egyetem maradjon a nemzetnek elméleti fóruma, amely neki megmutatni lp-rkodik, mire jut a kritikai gondolkodás, az llluzlementés ász a nem pusztán ösztönös, de módszeres gondolkodás. Az egyetem az állam kritikai tudományos Ön­tudata, értelmi lelkiismerete, amely kiegészíteni hivatott a politikus sokszor osak ösztönszerű gyakorlati és hatalmi lndltoku gondolkodását. - Az államnak azért la szüksége van a? egyetemre, mert a tudománynak egyik legmagasabbrendü feladata az igazi állam eszméjének kutatása, a meglévő állam bírálata, s a jobb állam gondolatának 1c lala­kitása. A tudomány volt a modern állam fejlődésének normatív serkentő­je: a tudománynak köszönheti az állam mai szervezetét és formáját. Az egyetemnek állameszmeformáló <*s bíráló elméleti tevékenysége távolról sem jelenti azt, mintha az egyetem részt akarna magának a konkrét po­litikai hatalomból, - bár képviselőit a legtöbb államnak a felsőházak­ba, az angoloknál egyenesen az alsóházba küldi. Az egyetemi tanárok "a közösség prófétái, az állam augurj«»i", akik, mint a tucbomány papjai, az állam kormányzói mellett s nem fölött állanak, őket elméleti szempont­jaik alapján olyasmire eszméltetik, amit a puszta ösztön és rutin nem tud meglátni, a társadalmi ideálokat bennük ébrentartják, ha mindjárt ezek egyelőre nem ia valósíthatók meg, de mint végső célok, fényükkel előre megvilágítják az állami fejlődés útját. Ennek a hivatásnak és feladatnak méltó betöltését az állam az egyetemnek csak olyan tudós személyiségeitől várhatja, akik nem kötött emberek, hanem a szabad bí­rálatot az állammal szemben is erkölcsi és értelmi felelősségük tudatá­ban függetlenül gyakorolják. Amit ők gondolnak, azt nem az állami hata­lom Időleges birtokosainak hatalmi igényel nyomán gondolják, hanem ön­állóan és ezektől függetlenül; nem a hatalom kiszolgálása, hanem eszmei >1 irányítása a céljuk; nem a politikusok ügyvédei, akik védik a meglevő // állapotot, s ezt az elmélet szentesítésével a tudomány neiében igazol­IJr ják, hanem a politikai hatalmasok gondolatébresztői, reformtervezői s J ha kell lelkiismeretes jóakaró bírálói ls. /Folytatása következik./ f ' ORSZÁGOS LEVÉLTÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom