Magyar Országos Tudósító, 1936. április/2

1936-04-27 [138]

A BETHLEN-UTCAI AFFÉR UTÓJÁTÉKA A BÜNTET 6T ÖRVE NY3Z EK ELŐTT . A büntet Öt örvényszék Várady-Brenner-tanácsa ma tartott tárgyalást annak az utcai afférnak az ügyében, melynek főszereplői dr. Somorjay MiklÓ3 rendőr kapitány éa Garami Ervén kereskedelmi alkalmazott,- Hivataloa hatalommal való visszaélés vétsége cimén emelt ugyanis a királyi ügyészség vádat a rendőrkapitány ellen, mert a mult év június 8-án a keleti pályaudvari rendőri kirendeltség szobájában Garami Ervint állítólag tettleg bántalmazta. Dr, Somorjay tagadta bűnösségét. Elmondotta, hogy aznap este civilruhában egy Bothlen-utcai vendéglőben találkozott'több ismerősével c ottani szórakozás után valamennyien együtt távoztak. Az- utcán két fiatalember valamilyen megjegyzés kíséretében beléjük kötött, ö felölőseégre vonta az illetőket és az ügyet megfelelő kimagyaráz ássál el is intézték. Már az eset vége felé érkezett oda, Garami, aki érdoklődött, hogy mi tőréért, o azonban elutasitólag válaszolt. Garami urro iyy f lalt: "No légyen olyan nagyfiú mort én bokszbajnok vagyokI" - és olyen mozdulatot tett, mintha ütni • ka rna. - Én, - folytatta védekezését a rendőrkapitány, - ozt megelőzendő, megfogtam a karját, ő azonban kirántotta a karját kezemből éa bal halántékomon megütött. Az ütés erőjétől szemüvegem ia eltört, én loostom a földre. Amikor fölkclt-'.m, Garami olyan allééban volt, hogy tarthattam az ujabb megtámadtatástól, ezért aztán én is mogütöttöm. Közben oáyérk »'zett egy próba szolgálatos rendőr, -.kinak én azt mondtam, hogy vigye be Garamit igazoltatás végett az őrszobára. Nom mondottam azonban meg, hogy kicsoda Vagyok, nem is utasítást adtam rendőrnek, célom csak az volt, hogy a nyilvános botrányt elkerüljem, mort akkor már nagyon sokan gyülekeztek köaa:;nk. A rendőr Garami karját megfogva, haladt a keleti pályaudvar felé éa m követtom okot, A Thököly-ut közepén hozzánk lépett az ott szolgálatot teljesítő rendőr és ő vottö át az intézkedést a próba szolgálatos tol. .Amikor az őrszobára érkeztünk, én kivettem igazolványomat, letettom az asztalra óa leültöm, várva az igazoltatást. Som én, sem más nem ütötte meg Garamit, aki végül is bocsánatot kért tolom a törtónt 'kért és megígérte, hogy káromat is meg fogja téritoni, A azómüvogom ugyanis eltörött ós a kalapomat ia elvesz te-t tom. Ezután történt, hogy a központi ügyeletről Jávor tanácsos ur telefonált é e^ érdeklődőt t, hogy mi történt az űr szab ón,. mort jelönié s órkőzett oda. Én jelentetem al történtüket, aztán Garami ment a aalofonhoz éa közölte a tanáé ^OJ úrral, hogy semmi panasza nincs, A tanácsos ur fölhívott minket, hogy menjünk be a központba. A rendőrről együtt aztán ol is indultunk, közben Garami egy nyilvános állomásról telefonált a tanácsos umak, hogy .fonto3-o egyáltalában a bemenetele, hiszen neki nincsen semmi panasza. A tanácsos ur ragaszkodott utasításához, A központi ügyeleten aztán én tettem följelentéét Garami ellen testi sertés cimén. A továbbiakban elmondotta dr. Somor jay Miklós, hogy oá ügyben kihágás! oljánss is megindult, amelynek során Garamit nyolc napra,, őt pedig harminc pengő pénzbüntetésre Ítélték. Ezt kövotőlog tOttók aztán ő ollono följelentést az ügyészséget, hivatalos hatalommal való visszaélés vétsége cimén, talán azért, mort azt gondoltál?:, hogy Garnmit az ő befolyására Ítélték el. Garmai Ervin kihallgatására kor ült ozut 'n .a sor. Előadása szerint a Bethlen-utcában-haladva, szóváltásra lett figyelmes és puszta kíváncsiságból érdeklődött, hogy aii történt. Dr. Somor jay r ndörkapitany erre nekitámadt és jellehot'ő kijelentette^ hogy semmi rosszindulat nem vezette, Csupán kíváncsiság, a r :ndőrkapitány 'hátracsavarta a kezét és mellbevágta, ö okkor mondotta azt, hogy bokszoló, a kapitány erre még jobban kicsavarta kezét és ő oly fájdalmat érzett, hogy kéntelen volt.-a kapitányt amgüéni, akit az ütős ezemén ért. Többek kiabálására rendőr érti zett, aki aztán a r ondőrkap i t ány f lhiv ására megfogta ét es az érszoba f . le vezette. Garami vallomás- ezerint Somor jay nem utasítást adott a r-ndörnok," logfelj.,bb talán hangja volt valamivól omolt óbb a kolloténél. A Thököly-ut közönén égy máoik re der lépett hozzájuk ée most már .íz vzöt;o őt az őr3 zónába, ahol közrefogták és amikor hátr-t<.hintett, érezte, hogy több súlyos ütés éri. Nem állítja azt, hogy a rendőrkapitány ütötte meg, de meg sem tudja ív v-zni támadóját^ ruor* közben a 3Zoaű la vorz». ':.t ée nem volt olyan lelkiállapotba., nogy nyugodt megf igyolét eket tv..hos .cn,' /Eolyt.köv./ Ma,