Magyar Országos Tudósító, 1935. november/1
1935-11-02 [132]
EGYHÁZI HÍREK /A reformáció emléknapjának megünneplése. Folytatás 2./ újjászületést, revelálta azt a felfelé törŐ, de Istenben mindig'megnyugv ó típust, amelynek kivirágzása a bibliafordító Károli Gáspár, a zsoltáriró Szenezi Molnár Albert, Bod Péter, a két Bolyai, a Bocskaiak, a Bethlenek, a Lorántfy ZsuE3ánna, Kossuth, Arany, Tisza és mellettük és utánuk egy végeláthatatlan sor. Mennyivel szegényebb lenne árva nemzetünk, ha mindezt kitörölnie kellene a históriából és mennyivel színtelenebb a magyar jövendő, ha a protestáns energiákat ki kellene vennünk a nemzet szolgálatából, ha az a fénycsóva, amelyet a protestantizmus jelent, kialudnék. Mindannyian felelősok vagyunk, hogy ez meg no történhessék, ennek dokumentálására jöttünk össze ma is* Tasnádl Nagy András megnyitója végén a vendégek sorában különös melegséggel köszöntötte S z e n d y Károly polgármestert, majd fölkérte M a k k a i Sándor i dr»-t, az erdélyi ref ormátusok nagynevű iró-püspökét ünnepi beszédének elmondáséra* M akkai Sándor erdélyi ptEspük beszéde. Makká i püspök^ a lelki magyarság egyik legkülönb alakja, a finom és univerzális elme ezúttal is rendkivülií^J* 0 ***Egészen magasrendű, szokatlanul világos és eredeti szintézisben adta az Evangélium, a reformáció és a világ szüntolonül hullámzó örök küzdelmét, egymásbakapcsolódó nagy 03 bonyolult kérdéseit, s végül rámutatott e problémák emberileg lehetséges és valószinü megoldására, A püspök a többi között ezeket mondotta: - A reforrr.ációra való emlékozés mindig felidézi a lelkekben az emberiség évszázados szabadságharcait, legyonek azok álcár a rzellem fegyvereivel vivott eszmei küzdelmek, akár fizikai fegyverrel folytatott politikai szabadságharcok. Ez az összekapcsolás ugy látszik elkerülhetetlen, mert a reformációból kibontakozó protestantizmus az omboriség köztudatában olválhatatlanul összeforrott a humánummal, értve humánum alatt az emberi szellemnek az önállóságról és szabadságról mállott hitét, s azokat a küzdelmeket, amelyeket azért folytatott, hogy azt megvalósítsa, • El kell ismerni^ hogy a humánum és a protestantizmus összekapcsolásiának tényleg letagadhatatlan alapja van. Mert bár valóság az, hogy a reformáció a hit világán tolul fakadt, mégis mint valami harson* ébresztette fel az emberiség szabadságosztönét, ós ez ujjongva rohant feléje és azonositotta ixgar.t vele. Nemcsak a hitélet, hanem a kultúra, nemzet, társadalom terén forradalmi változások jelentkeztek és fonódtak össze és haladtak egy közös nagy modorben. - Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a reformáció hitbeli dolog ós ennok a forrósnak élő vize az örökkévaló Evangélium, ez a lényege a protestantizmusnak és a reformációnak. De meg kell állapitani azt'is, hogy a liberális-politikai és kulturális áramlatok valósággal eltüntették a protestantizmus öai, azaz evangéliumi, hitbeli értelmét. Nagyon jól emlékszünk azokra az időkre, amikor protestantizmus alatt értették az értelmi felvilágosultságot, a liberalizmus nagy eszmei hagyományait és maga a hitvalló ogyhaáz, amely az Evangélium szellemét őrizte, másodrangú tényezővé vált e"bben a világban, - Ma amikor a nagy reformációt ünnepeljük, első kötelességünk tisztán emlékezni arra, hoggy a reformációnak nincs és nom volt semmi közo a világ szelleméhez, sőtt a reformáció öntudatos, nyilt, bátor állásfoglalás volt a világ széliemével szembon. Nekem is könnyebb volna hagyományos frázisokkal magasztalni a lelkiismereti szabadság hőseit és ezzel kitérni az "igazság anjgyalának útjából", de ezt nem tehetjük. Maguk a válságos idők arra kényíszeritik a protestantizmust, hogy revideálja a saját lényegéről vallott r*égi felfogásokat. A reformáció megünneplésének ma különös és uj értelm«e van, ezt pedig egy reformátori felismeá rés hozza magéval, amely mintegjy két évtizede jelentkezik: az evangéliumi f egyházak vezotői ma mindenütt k:iáltják az igazságot, hogy a reformáció 1 örököse nem a humanisztikus kul-tura, hanem a hitvalló egyház . " /Folytatása következik./
