Magyar Országos Tudósító, 1935. július/2
1935-07-18 [126]
Hü* mSa XII X • 1. törvényszéki kiadás, Budapest, 1935. július 18. — ZSAROLÁS MIATT ELÍTÉLT ORTODOX HITKÖZSÉGI ELNÖK. Berkovios £akab > paksi ortodox teraplomszolgának az ortodox hitközséggel 'való pereskedése, amely már sokszor foglalkoztatta a nyilvánossá-' got. most ujabb fejezettel bővült,' A perrel kapcsolatban bűnügyi eljárás indult és ebben az ügyben hozott most Ítéletet a kúria Finkeytanácsa. Az előzmények a következők: A szekszárdi ügyészség zsarolás vétsége cimén emelt vádat Weisz s ámuel jpaksi gabonakereskedő ellen. Weisz a paksi ortodox iraelita hitközség elnöke volt. fibben a minőségében a neológ hitközség elnökével felváltva elnökölt a temetkezéseket Intéző"paksi szentegy-' létnél. Ennek a ^zentegyletnek volt szolgája Berkovic3 Jakab, akit" a hitközség^ocsájtott a szolgálatából, Berkovics 'erre beperelte járandóságai iránt a hitközséget, A paksi járásbíróság, majd később a szekszárdi törvényszék is kimondotta, hogy az ügy elbírálása nem tartózik a rendes bíróság hatáskörébe. Berkovics azután á közigazgatási hatóságokhoz fordult keresetével, de itt sem ért tyélt^ mert a közigazgatási fórumok is a hatáskörükbe nem tartozónak nyilvánították az ügyet. Ezt követőleg azután Berkovics a budapesti törvényszéknél inditofct p'ert á paksi ortoCox iaraelita hitközség és a budapesti autonóm ortocíox Z;"ngonti iroda ellen 3o,ooo pengő kártérítés iránt. Ez a per jelenleg még befejezetlen, Berkovicsnak . felesége ebbon a pereskedéai Mi T 3ben 1932-ben meghalt. A haláleset után Berkovics Márton nevű fiá elment Weisz Sámuelhez, a paksi szentegylot akkori elnökéhez es kérte, hogy" intézkedjék az anyja eltemettetése iránt. Weisz közölte'a fiatal Berkoviccsal, hogy a szentegylet szabályai'szerdint azoknak, akik nem tagjai az egylotnek. a sirhelyért fizetni kell, ha a temetőben az első sorban, a szentegyloti tagok közé kívánják hozzátartozójukat eltemettetni .We iazBerkovicstól a sirhelyért százötven pongőt kért^ de közölte azt Is,hogy ha nincs Ilyen különleges sírhelyre igényük, akkor ingyen is eltemetik az elhalt Berkofcicsnét. De Weisz egyben azt Is megemlítette a fiatal Berkovics előtt^ hogy ő ugy tudja, hogy az öreg Berkovics és az ortodox hitközség között per van folyamatban, A fiatal Berkovics erre azt válaszolta Weisznak, hogy ők a sirholyért 15o pongőt nem tudnak fizetni, do becsületszavát adja. hogy az apja lemond a szontegylot elleni követeléséről és ezt Írásba is adja,'Weisz erre azt felelte^ 1 hogy hozzon a fia tal Berkovics'az apjától irást^ amelyben az lomond a szentegylet elleni követeléséről. Weisz egyben összehívta a választmányt, hogy az döntsön a sírhely dolgában, A választmányban valaki azt az indítványt tette,hogy a sirholy kérdését ugy fljdják meg, hogy Berkovics Jakab aíra az esetre, ha a szontegylot olleni harmincezer pengős perét megnyeri, ugy abból ötozerppngőt átad a szentegyletnek. Ezt az. .'.indítványt azonban nem fogadták el, hanem a döntést az elnökségre bízták. Ezután Woisznok a lakásán egy nyilatkozatot készítettek, amolybon dz volt^ hogy a szent-" ogylot Berkovics feleségének'Ingyen ad sírhelyet, do ezzel szombon Berkovics kötolozőlog kijolenti, hogy a szontogylotíol szemben lemond mindon néven nevozondő követelés érői. Ezt a nyilatkozatot elküldték Borkoxricsnak a lakására, aki azt csak a fia hosszas rábeszélésére, kijolon téso szerint, kényszorholyzotbon irta alá. Ilyon előzmények'után emolt vádat az ügyészség Weisz Sámuel^ ollón zsarolás vétsége cimén. A szokszárdi'törvényszék azonban felmentette a SffitkÖzségi olnököt. Megállapította, hogy Woisz a nyilatkozat kiállítása körül sommiféloerőszakot, vagy fenyegetést nom alkalmazott, /Pol'vt .köv- / H.
