Magyar Országos Tudósító, 1935. július/2

1935-07-18 [126]

2.törvényszéki kiadás. Budapest, 193-5. .Július- . • - — ZU ZSAROLÁS MIATT ELÍTÉLT HITKÖZSÉGI ELNÖK /l.f oly tatás ./ mert a nyilatkozat l .óiké szité se a fiatal Borkoviccsal való'előzetes megbeszélés alapján történt. Megállapította a törvényszék,'hogy nom képez kényszert Woiaz Sámuol vádlottnak az a kijolontése sem^hogy Borkovics feleségét csak akkor temetik a csaláfl. által kivánt sirholyro, a szontogyloti tagok sorába, ha ezért 15o pengőt fizetnek, mert az alapszabályok szorint a ezentogJ$ot jogosan kérhot dijazást a különlogQ3, ol3Ő sorban lévő sírhelyért, Weisz különbon is kijelentette^ hogy nom az első sorba ingyon is oltometik Berkovicsnét. A pécsi tábla azonban, ahová az ügy fellebbezés folytán került, megváltoztatta a törvényszék Ítéletét/' Woiaz iámuelt zsarolás vétségébon bűnösnek mondotta ki és száz poKgő -péntflbüatotésro Ítél te, A tábla szerint Weisz s

ámuol volt az, aki Berkovicsné eltemettetésével kapcsolatban Borkoviosnak a hitközséggel szemben folyó perét felhozta és egy joglotoondó nyilatkozat aláírása volt a feltétele annak, hogy Berkovicsné holtteatét rituália szertartások betartása mellett eltemessék. A tábla megállapította, hogy Weisz késedelmesen Intézkedett Berkovicsné olteraettotéso iránt. Berkoviós kényszerhelyzetben volt, mikor a joglomondó nyilatkozatot aláirta, ez pedig a büntetőjogi értolembon vott oroszok jogi fogalmát kimeríti ós Így Woisz Sámuellal szemben a zsarolás vétségét mog kellett állapítani, A kúria Finkoy-tanácsa most helybenhagyta a tábla Ítéletét és szintén zsarolás veftségébon mondotta ki bűnösnek a hitközségi elnököt, ' mogállapitvtl^ ítéletében, hogy egy hithű ortodox zsidóval szemben a rituális szabályoknak megfelolő temetési'szertartás olkezdésénok mogakadályozdaa lelki kényazorholyzotot teremt, /MOT/ H. ~*m MÁS FÉLÉVI BÖRTÖNRE ÍTÉLTEK EGY ROMBACH-UTCAI ZUG VALUTÁST, A büntetőtöfvéíiyszék Horváth-tandccsa ma vonta felelőaségre Ehrmann Ede butorügynököt, aki elleti valutaüzérkedés büntette miatt emelt vádat a királyi ügyéazség. Ehrmann a vád szerint a Rombach-utcában több alkalommal vett és eladott valutákat a amikor a riyama-eé detektívek elfogták nagymennyiségű idegen pénzt találtak nála, de volt a zaebében magyar' pénz is ujabb valutavásárláara. A valutaüzér nyomban letartóztatásba ke- "^ rült és ügyének tárgyalására fogházőr kisértó a bíróság elé, "Ehrmann Ede beismerte bűnösségét, az elnök kérdéseire azonban tagadta, hogy üzérkedett volna. - Hogy kerültek akkor magához a cseh koronák, hollandi forintok, dollárok és svájci frankok? - kérdezte áz elnök. - Belátom, vétkes hibát követtem el, hogy ezeket magammal" hoztam, A valuták régen nálam vannak

f 'kaptaam ismerőseimtől éa rokonoktól, mert azért la, mert kántorkodtam, - Ha ez a meaóje igaz, miért nem jelentette be a külföldi pénzeket a Nemzeti Banknál? - Hát itt van kérem a vétkes könnyelműség. Ezért kell most bűnhődnöm. '" - Meg az is furcaa, hogy maga el akart szaladni a detektívek elől... " • * * - Hát áz csak érthető, hogy megijedtem. Nem igaz, kérem? válaszolta hadarva, idegenes kiejtéssel a vádlott, - No és miért sejtette el a valuta egy részét egy Idegen lakásban? - hangzott az elnök ujabb kérdése, - Éppen templomban voltam s onnan jövet találtak meg a detektívek, aztán én bementem egy lakásba és csak ugy át akartam adni a valutát, hogy őrizzék meg. Nem ismerem ezeket az embereket, de gondoltam, jó helyen lesz a pénz - hangzott a zavaros, és nem éppen hihető magyarázat^ amelyhez Ehrmann még hozzátette, hogy a'magyar pénzért: a nála talált kétezer pengőért bútort akart vásárolni, s nem valutát. /Folyt.köv. / Sy.