Magyar Országos Tudósító, 1935. január/1
1935-01-09 [122]
MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat « f* ö t ö d i V i a d á s . Budapest, 1935 c január 9 e XVII. évfolyam, 7. szám. BARTÓK BÉLA ÉS KODÁLY ZOLTÁN A KISPALUDY-TÁRSASAG TAGJAI. A Kisfaludy-Társaság szerdán délután diszes közönség résztvételével az Akadémia üléstermében tartotta decemberi ülését B e r z e v 1 c z y Albert ésVoinovich Géza elnökletével. Elsőnek K é k y Lajos kormányfőtanácsos, főtitkári jelentésében kegyeletes szc.va>v a i emlékezett meg Antal Géza püspök haláláról, ismertetve, hogy az elhunyt tagja volt a társaság könyvkiadó blzottságának* Az ülés elhatározta, hogy Antal Géza emlékét jegyzőkönyvileg örökítIk meg. A főtitkár közölte, hogy a Magyar Tudományos A^démia ugy mint minden esztendőben, az idén is ezer pengőt adományozott a társaság nemes céljaira* A tetszéssel fogadott főtitkári jelentés után H e k 1 e r Antal egyetemi tanár, c társaság rendes tagja tett jelentést -z 1934. évi Greguss-jutalomról és ezzel kapcsol.tosan beszámolt hat év magyar szobrászatéról. Az előadó beszámolójában megállapította, hogy nem akadt egyetlen oly kimagasló, az átlagtermést messze meghaladó alkotás az elmúlt hat esztendőben, a magyar szobrászatban, amely az eli^m-rés pálmáját minden vitát kizáró m odon magának követelhetné. Leszögezi a jelentés, hogy szobrászainkból minden kiválóságuk mellett is hiányzik a monumentális érzék, s vele az a konstruktív fantázia, amely nagyobbarányu felad-tok kikeres megoldásához szükségese Emlékművek helyett - fejtegette Hekler Antal - utóbbi évek folyamán is jórészt csak talapzatra tévedt '-ő- és bronzemb ire 1- t kaptunk; a festői elgondolásban gyökerező, valószerű talapzatalakok dlv-tje sem szűnt meg. Hiába volna zonb. n he. mindezekért c fogyatkozásokért és ltévalyedésekért az egész felelősséget szobrászainkra háritanók. A z okoket so^-al mélyebben, a szobrászat létfeltételeinek már a XIX. azózad második felében bekövetkezett megváltozásában kell keresnünko Ezekben az évtizedekben állott be épitészot és szobrászat között az a végzetes szakadás, amely a szobrászatot természetes létfeltételeitől megfosztva, kiűzte a szabadba, az utcáir és tere 1- forgatagába, A szobrászat nem v rülhette el sorsét: zsákmánya lett a festesz tben diadalmasan - lőretörő naturaliszt&kus törekvéseknek, s nem maradt más hátra számára, mint megpróbálni alkalmazkodni az uj f^ltátelekhezc- A szobrászok a nézők szintjére aláereszkedő, közvetítő talapzatalakok alkalmazásával, vagy pedig a főalak motívumának pillanatnyi, fényképszerű él- tvalóságával igyekeztek alkotásukat a tektonikus kötő;, cség nér-üli uj helyzetbe belegyök = reztetnl. A valószerű, festői elgondolások szolgálatában az agyag lett mindenható hatalommá, amely a kömény ércet ós követ is a saját rabságába hc jtotta 0 Egész szobrásznemzedékek nőttek fel anélkül, hogy a márványtömb, s a márvá nyfaragás képzet 1--.-ltő misztériumát, a kő és érc természetét, anyaghatásuknak a titkait megismerték volna. Kő és bronzszobrok keletkeztek, ^melyek szinte hivalkodva magukon viselték az agyagban való fogantatás bélyegét* •» Rá kellett mutatnom ezekre a szobrászat létalapjait megtámadó válságtünetekre - fejtegette a továbbiakban az előadó -, mert ez volt az a terh-s örökség, amelyet a XX» század a XIXo századtól átvett. Ettől a nyomasztó örökségtől való szab. dúlás vágya fűti át a fiatalabb szobrásznemzedéketp amely az anyagszerüség'gel szakítva újra keresi a tektonikus kötöttséget^ Éz az egyre erősödő törekvés az utolsó hatesztendő szobrász 1 termésének a legbiztatóbb ás kétségtelenül legértékesebb jelensége, A két egymástól elszakadt művészet: az építészet és szobrászat ls mintha újra keresné a kapcsolatoto A szobrászatnak architektonikus helyzetekhez való juttatása terén a hivatalos művészetpolitika is so^at tehető «" A XIX 0 század végének hagyományai a legtisztábban a magyar szobrászat nagynevű nesztorában, Zala Györgyben élnek, akinek meggyőződés . szent hevétől átfűtött, m részen csapongó k^pzeletgazdagsága és fölényes, I . minden nehézségen játszva diadalmaskodó tudása még azokat is tisztelgő alÁ ismerésre készteti, akik ugy érzik, hogy ez az irány már idejét multa, s a (t mai ember lelkj igényelnek n m egészen felel mag 0 A legfiatalabb és igérei tekben leggazdagabb probléma-réteget az a nemzedék viseli, amelynek élén U a ma élete delén álló Medgyesy Ferenc haladó * /Folytatása k<j V3 ti-;;zik./
