Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2

1934-11-13 [117]

ZU MATUSKA.,, /7. folytatás./ - Kiderült azonban, hogy a menetjegye nem volt jó, azzal nem lchotett volna Bócsig utazni, mire Matuska azt felelte, hogy ak­kor a jó jegyet bizonyára elvesztette,, A főorvos vallomására Matuska megjegyezte, hogy az min­denben fedi a valóságot azzal az eltéréssel, hogy az ő beszélgetésük reggel 7 órakor történt, mert ő ebben az időtájban ment csak oda. Az elnök kérdésére felismeri.o Matuskában azt az egyént, akivel a merény­let éjszakáján három izben is találkozott, Ruszwurm dr,'kijelentetto, hogy hasinlit rá, de akkor, mintha soványabb lett volna. - Talán kövérebb? - jegyzi meg az elnök. - Azt nem tudom, mondja erre a főorvos, aztán hozzáteszi: - Parancsot kaptam még az igazgató főorvos urtol annak bo­jelentósérom hogy ugyanaz nap délután Markó-utcai székházunkban je­lentkezett Matuska, engem keresett és távollétemben hosszabb ideig be­szélgetett a kapuban a portással és sofförökkol. Azt akarta, hogy én adjak noki bizonyitványt arr ól, hogy megsebesült a merénylet alkal­mából, mert ezt a biztosi tó társaságnál fel akarta használni. Beszél­getés közben egy öregasszony jött ki a mütőszobából, Matuska megkérdez* . te,'hogy ki ez, mire azt a felvilágosítást kapta, hogy egy bejáré bo­teg. Matuska erre egy pénzdarabot adott át az asszonynak, mondván, hogy " ezeken is kell segíteni!". Ruszwurm vallomására Matuska megjegyzi, hogy az illető egyén .nem ő volt, nem is • lehett, hiszen akkor ő már régen Bécsbon volt. Márton tanácselnök is megállapította, hogy valamilyen tévedés­ről lehet szó, mert az adatok valóban alátámasztják Matuskának ozt a kijelentését. A védő intézett ezután több kérdést á főorvoshoz, aki el­. mondotta, hogy első alkalommal nom figyelhette meg pontosan a sport­ruhás, ólálkodó férfi arcát, mert sötét volt és csak máglyák égtek, a második esetben azonbün közvetlenül mellette állo t MatUska. El­mondotta még azt is, hogy amikor ő a helyzsinére érkezett, akkor már biaterbágyi tűzoltók és csendőrség is ott volt. Gartner Pál dr. el­lenőrző orvos szakértő kérdezte most meg: - Amikor főorvos ur Matuskát látta, nem vette észre, hogy Matuskcenak a nadrágzsebében van a keze? - Ezt nem láttam - válaszolta Ruszwurm dr., aki ezzel be is fejezte vallomását. /Ma,/ Fürst Ede dr. mentőorvos következett a tanuk sorába. El­mondtam hogy a második csoporttal fél 4 óra t áj ban vonult ki. Fél 7 óra körül látta meg Matuskát, aki a szétzuzoflott kocsik és a mentők köze­lében járkált Feltűnt, hogy kabátja kétfelől fel volt tűzve. Amikor megkérdezte mi ennek a magyarőzata, Matuska azt válaszolta: besározta a zuhanásnál, Ruszwurm főorvos intézkedésére a mentőkocsiban megvizs­gálta, de nem talált semmi' elváltozást a testén, kivéve az arcán lévő kisebb sérüléseket. - Egy doljgg feltűnt - folytatta a fiatal orvos - hogy minden szoméremérzés nélkül levetette: ruháját, csak a térden alul nem akarta lebocsájtani nadrágját. - Mit mondott, hogymiért? - Nom kérdeztem. - No matuska, mi volt ennek az oka? - fordul az elnök í/ía­•;uskához. - Lehetséges, de nem tudok róla - hadarja Matuska, majd visszaül helyérc ós hirtelen mintha eszébe jutott volna Így szól: - Ekrazitos volt a térdem. Azon cipeltem Bécsből Pestre ­akkor térdnadrág volt még rajtam - és az ekrazit rátapadt a bőrömre. - Általában folyton ott járkált Matuska mindenütt,ahol halottakat húztunk ki - folytatta az orvos vallomását - ő érdeklődött legjobban a jolenlébők közül. Megrázkódtatás nyomait nem láttam rajta és izgalom som tükröződött arcán. - Eud arról, hogy a templomba is akart menni? - Amikor a kocsiban vizsgáltuk, megkérdeztem, hol volt a szerencsétlenség idejétől egészen a reggeli órákig és okkor elmesélte, hogy font volt a vasúti á.llomáson, megmosakodott, megreggelizett és templomba akart menni, de ba D vplt zárva és azért visszajött, v, » ORSZÁGOS LEVÉLTÁR /Folyt. köv./Sy. X\

Next

/
Oldalképek
Tartalom