Magyar Országos Tudósító, 1934. november/2
1934-11-15 [117]
—ZU MATUSKA..,/ll. folytatás./ Schweinitzer József dr, azután a következőket mondotta: - 1931 sz.ptember 12-énől 13-ra virradó éjszaka 3 óra tájban lakásomon megszólalt a telefon. Hetényi őméltósága volt a telefonnál, közölte velem, hogy Biatorbágynál merénylet történt a bécsi gyors ellen: menjek ki a helyszínre gépkocsin,, vigyek magammal emberekot s vezessem le a nyomozást, amikor a helyszínre érkeztem, már kint volt a budapesti főkapitányság ügyeletéről Wurm rendőrkapitány, aki azonban nem rendelkezott a megfelelő számú karhatalommal, ugy, hogy nem tudta a hof#szint teljesen biztositani. Tekintettel arra, hogy velem egyidejűleg érkeztek meg a csendőrök és a rendőrök csapatszállító autója, elsősorban a merénylet szinhelyét akartuk bekeríteni. Láttam, hogy ugy fíia^ mint Torbágy férfilakossága a helyszínen van és a romok között kutat. A lakó-súg mentési nunkálatokat végzett. Amikor kiérkeztem reggol 4 óra lehetett, hatalmas máglyafény mellett lehetett áttekinteni a helyszint. Amikor körüljártam a merénylet szinhelyét,hogy alkalmatlankodó emberek ne járkáljanak s zavartalanabbul végezhessem a nyomozást, nagy segítségemre volt egy fiatal MÁV tiszt, aki előadta a merénylet helyén talált battériát, vezetékeket satöbbi, A mentési munkálatok okkor már folytak, de még 24 óra múlva sem fejeződtek be. A romok között voltak halottak'és olyan áldozatok, akikről nem tudtuk élnek-e még vagy már meghaltak. Óvatosan kellett végezni a mentést. Gondoskodás történt a halottak'elszállítása tekintetében ós egyéb szük> séges intézkedéseket is tettem. Kijött a helyszínre Hetényi őméltósága, a belügyminiszter ur őméltósága és más előkelő urak, akik ellenőrizték a nyomozás munkáját. Matuska élénk tekintettel minden figyelmével a rendőrtanácsos szavait hallgatja ós megfeledkezik a szokásos malmozásról és lábtopogá§ról is, Schweinitzer dr. igy folytatta: - Reggel hat óra felé lehetett, amikor hozzám lépett Matuska Szilveszter** A rendőrtanácsos e szavaknál Matuskára mutatott, aki szembenézett vele. - Én fivilben voltam.. Igy szólt hozzám Matuska: " Kérem uram, nekem volt egy kis bőrtáskám, kofferem, az elveszett és abban körülbelül 2oo pengő készpénz volt."Láttam, hogy trencskotja zsebéből ruhakefe kandikál ki. Ekkor már pitymallott. Feltűnt nekem, hogy ruhakefét tart valaki a zsebében és a ko-fférjét keresi^'Ezt kérdeztem: - Mondja Matuska, mi van a másik zsebében?;,. - Ekkor már igazoltatta? - kérdezte az elnök, - Megkérdeztem a nevét, de formális igazoltatás nem történt, mert Kovács detektiv azt mondta. Ismeri, vele'szolgált. Hogy folytassam - vette áb újból az elbeszblés fonalát a rendőrtanácsos, kiderült, hogy Matuska másik zsebében a borotvája volt, /Matuska a rendőrtanácsos minden szavát hangtalanul utána mondja./ Szeget ütött a fejemben, hogy azért csinálja az egészet, hogy a magyar államtól kártérítést kapjon. Arra gondoltam, miért nem tartja a 2oo pengőt" a zsebében és a ruhakeféjét a kofferben. Később a helyszínen járkálok közöet ujbói feltűnt Matuska, /SY/ *» Általában, nemigen távozott a helyszínről. Ez természetesen annál is inkább feltüünt, mert azok az utasok, akik a szerencsétlenül járt vonaton voltak, ekkor már valamennyien eltávoztak c Különösebb beavatkozásnak azonban mégsem láttam az okát, minden esetre megkérdeztem tőle, hogy a zuhanás alkalmával hova esett ki, Matuska ezt megmutatta és hozzátette, hogy az első III, osztályú vagonban utazott. Én ezt természetesen nem hittem el'neki és magamban megállapítottam, hogy ezt csak nagyzolásból mondja, A nyomozás tovább folyt a helyszínen és amikor mind jobban kezdett sűrűsödni a gyanú, szóltam egy közelben lévő fotóriporternek, hogy készítsen egy felvételt Katuskáról, hátha szükség lesz ar ra még. Közben áttekinthettük az egésa romhalmazt, és amikor a szörnyű pusztulás teljes mértékben napfényre került, intézkedtem, hogy kerítsék elő Matuskát, aki megint eltávozott valamerre. A vsendőrök rövidesen jelentették, hogy seholsem találják. Kiderült, hogy ^atuska a reggeli vonattal elutazott Bécs felé, - Én azután'- folytatta nagy érdeklődéssel hallgatott vallomását a rendőrtanácsos, - rádlogramokat szövegeztem és felhívtak a bécsi rendőrigazgatóság figyelmét is kérve: közöljék, mit tudnak Matuska Szilveszterről. Má.snap már meg is érkezett a válasz, hogy Matuska Szilveszter jOmodu, bécsi há z tulajdonos, tisztességes ember; Semmi gyanuok ellene fel nem merült. /Folyt;, kövv/Ma,
