Magyar Országos Tudósító, 1934. szeptember/2
1934-09-12 [111]
---ERDEKiS HÁMI STANUZASI PER EGY ÚRIASSZONY ZONGORÁJA KGRO'L. Egy ajándékba kapott zongora körül keletkezett az a hamistanuz;'3 i bünpor, amelynek vádlottjai: Tarpay Györgyné szül. Bibó Zs°fia, Bioó Dezső nagybérlő és Bibó György bérlő voltak. A Szemák Jenő dr. törvényszéki tanácselnök elnökietév 1 megtartott tárgyaláson egy házasság különös története bontakozott ki és került nyilvánosság elé. Tarpay Györgyné szül. Bibó Zsófiát, továbbá Bibó Dezsőt az édesapját és Bibó Györgyöt az asszony testvárét hamistanuzás bűntettével vádolta meg a kir. ügyészség, mert egy járásbirósági tárgyaláson évekkel ezelőtt, amikor még Tarpay Györgyné ifj. Martens Cézárfelesége volt azt a vallomást tették, hogy Bibó Zsófia egy zongorát is kapott az apjától nászajándékul. A tárgyaláson Tarpay.Györgyné, aki fekete kosztümben jelent meg a biróság előtt, többek között igy vallott: - Nem érzem bűnösnek magamat. Először 1919-ben mentem nőül Martens Cézárhoz, akitől 1922-ben elváltam, de vele ismét házasságot kötöttem 1924-ben. Édesapám Enyingen nagybérlő és mi 1919ben Felsőbogárpusztára költöztünk a férjemmel. - Amikor először elváltak ön hagyta ott az urát, vagy pedig a férfte távozott el? - kérdezte az elnök.b - Én Enyinyre mentem a szüleimhez. Az Ingóságokat nem vittem magammal, mert hiszen ami ott volt, az mind a családomé volt, a ház is, a föld is. Martens urnák se diplomája, se foglalkozása nem volt s a szüleim szereztek néki egzisztenciát. De én elhagytam, mert brutális volt,: - És mi történt 1924-ben? - Amikor ismét egybekeltünk minden ugy volt Felsőbogárpusztán, ahogy hagytam. Az ingóságok is ott voltak és ott volt a zonggaa is. Később Derecskére kellé :.t költöznünk, majd 1926-ban Budap stre jöttünk lakni. ^Előbb az Andrássy-u ;-,on, majd a Disz-téren laktunk. - És 193o-ban kihagyta el a lakást? - Martens ur, mert fel"lett erre szolitva, - Martens Cézár családjától is kapott ön nászajándékoü? - Igen. Kancsókat, képeket és az anyósomtól 1919-ben kaptam egy Öeser zongorát. - Ki mondta azt, hogy.ez nászajándék? - Az anyósom mondta. Még mennyasszony voltam, amikor nekem ajándékozta a zongorát, - Nem csak megőrzés céljából küldték az ön lakására a zongorát? " - Dehogy. Amikor ők Budap'.stre jöttek Aradról, akkor ,gy villát ve etek, amelyben hét vagy nyolc szoba van, nem lett volna értelme tehát, hogy nálam raktározzák be a zongorájukat. - Nem volt szó a zongora eladáséról? - Bolt szó erről, mert Martens urnák nagyon sok adó g sága volt. Az anyósom, de különösen az én édesanyám nem akarta, hogy a zongorát eladjuk. - Ott volt ön a lakáson, amikor 1927-ben a férji, ellen végrehajtást vezettek? - Nem tudom, hogy ott voltam-e, mert nagyon utáltam a folytonos foglalásokat és menekültem ezek elől. Lehet, hogy ott voltam. - Ön igénykeresetet; adott be a zongora miatt. Ön irta alá a ker setét? - Nem, Martens ur irta alá az ón nevemet. T Ön vallomást tett a járásbíróságon és ekkor azt vallotta, hogy a zongorát az édesapjától* kapta nászajándékul. Hogyan történt ez? - kérd 2te az elnök. - A járásbíróságon a báró csak számokat mondott és megkérdezte, hogy kiházas itáskor kaptt-ai-o a zongorát. Erre a kérdésre azt válaszoltam, hogy igen. A biró nem kérdezte, hogy kitol kaptam, nam kérdezte az ajándékozó nevét,'mart ha kérdezte volna, akkor megmondtam volna, hogy az anyósomtól. - A bontóper során nem rendezték önök a vagyoni viszonyokat? - hangzott az ujabb kérdés.
