Magyar Országos Tudósító, 1934. június/2
1934-06-11 [103]
ZU DEEHR- G-l" /l2.foly atás./ Bary ügyész: Amikor én kihallgattam a tanú urat, azt mondotta, hogy nem tud nyilatkozni a f sl szarai és ok értékéről és most mégis határozottan állítja, hogy mennyit ércek* Azt is vallotta, hogy som Vassal, sem Dréhrral nem tárgyalt ebben az ügyben és most mégis bizonyos tárgyal ásokr°l beszél. ; - Akkor valóban helyesen vallottam, de ne mélt°ztasse k elfő-].ejteni, hogy pontos választ nem is tudtam adni, mert hiszen olöször jegyzeteimbe kolleth volna bet. kinten.m. Én akkor ugy ér ,ettem, hpgy az ügyész ur azt kérdezi, hogy én hivatalos megbízás alapján targyaltam-e. Erre válaszoltam minden valószínűség szerint aze, .hegy sem Vassal, sem Dréhrrel non tárgyaltam. Most megint az elnök kérdezi meg: - ön az imént azt vallótea, hogy szanatórium céljaira nem tartót >a alkalmasnak az ingatlant, hát akkor milyen célra ért az mag ön szerint ötszázezer pengőt? - üdülőtelep céljaira. Elnök: Ön Vass'miniszterrel gyakran volt együtt, amikor például Dréhr is ott volt? Tanú: Többször voltam olyankor jelsn.- Amikor a kegyelmes ur édesanyja Kalocsán feküdt és a miniszter ur,, , Az elnök itt félbeszakítja a tanút azzal, hogy oz nemi id. tartozik és fölteszi a kérdést, hogy hivatalos ügyekben ellentmondótt-t Vass miniszternek Dréhr vagy sem? mire Bánó Dezső kijelenti, hogy Vass miniszter igen határozott egyéniség volt , aki az intézkedéseit előzően erősön megfontolta. Szerinte Vassnak nem lehetett ellentmond.ni. Most Dréhr Imre tette fel a kérdést: Volt-e valaha kettőnk között valamilyen érdekeltségi viszony? - Soha. - Tud-e arról a tanú ur, hogy én Vass miniszter úrral sz e ben, vagy Ripka volt főpolgármester úrral szemben önös érdekeimet szolgáltam volna? - Nem, sőt ellenkezőleg. Bánó Dezső kihallgatása ezzol véget is ért, A törvényszék: rövtd tanácskozás után megeskette ót vallomására. A következő tanú Ripka Ferenc dr. volt főpolgármester. Elmen dotta, hogy özv. Holtzspach Nándorné a fiával együtt felkereste őt és elmondotta, hogy kénytelenek értékesíteni az ingatlanukat, mert a vagyont meg akarják osztani. Az özvegy kérte őt, hogy amennyiben neki nem kellemetlen,ajánlja a birtokot megvételre- és hívja fel a népjeléti minisztérium figyelmét, ha esetleg annak a birtokra valamilyen célra szüksége lenne. - Én, - folytatta vallomását Ripka Ferenc - szívóson állottam az özvegy rendelkezésére, akinek családját már nagyon régen fsmartem és fel is hívtam Vass miniszter figyelmét arra, hogy gyermekvédelmi szempontból nagyon előnyös a szóbanforgó ingatlan. Később vőm, Krivos Árpád dr., Holtzspachék ügyvédje, közölte velem, hogy ö benyújtott ajánlatot a népjóléti minisztériumba az ingatlan megvétele céljából. Dréhr is emiitetté nekem, hogy Krivos az ajánlatot megtette, da rögtön meg jegy ezte, hogy Vasának aggályai vannak a tokint étben, hogy Krivos tárgyaljon ebben az ügybon, mert esetleg nekem kellemetlenségem lehetne belőle, lévén'Krivos a vőm. En ezt köszönettel vettem tudomásul és kértem Dréhrt, hogy Vassnak is juttassa el köszönetemet. A második alkalom, amikor ez az ingatlanvásárlás szóbakerült, Balatonfüreden volt. Vass itt meglátogatta auyj t és Bánóval együtt voltunk, amikor szóbakerült az ingatlanvásárlás ügye, Hogy aztán végeredményben a vásár hogy történt meg, arról nem tudok, A továbbiakban elmondotta Sipka, hogy ő igen szivélyes és igen jó baráti viszonyban volt Vassal és tőle hallotta, hogy Krausz Simon, amikor egyszer Ő a nyomorenyhitő akcióról beszélt, azonnal f olaján, lott egy^bizonyos összeget a sajátjából erre a célra. A miniszter egyenes felkéréséra vállalta aztán ő el ennek a jótékony akciónak a lebonyolítását a főváros tisztviselői utján. Krausz Simon havonta körülbelül 5-Gooo pengőt juttatott erre a célra az 1925-vagy 26 évben. /Folyt 1köv./ Ma.