Magyar Országos Tudósító, 1933. november/1

1933-11-06 [087]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSII6 Kézirat. Hatodik Kiadás. •Budapest, 1933. november 6. XV. évfolyam, 251. szám. EGYHÁZ I HÍREK /Ravasz László püspök miskolci beszéde:"A magyar sors mérlege". Folyt. 1./ - Ez a világegyetem ugy van magszerkeztve, Hogy üres és vak volna a magyar nemzet nélkül,'amely ha nincs, a szivárványbél tépnek ki egy szint, a lantból egy hurt, összetörnének a világharmóniában egy szerszámot... Magyarnak lenni hivatás, küldötós és mindannyiunk szeme'előtt van egy magyar nemzet, amely tiszta, hős, igaz, jó, nemes, boldog, öntudatos és szent. '- Tudjuk-e mi ezt a kötelességünket teljesíteni, tudunk—e olyanok lenni, amilyennek legnagyobbjaInk álmodnak minket? Magyar, nézz szét a földeden, hol van ezeréves földed? Nézz szet becsületeden, hol van a te becsületed, hol van lelked épsége, ereje ? Egy megalázott, megcsonkított, arculvort,'csúff4tctt, lélekben meghasonlott, elárvult és megnyomorodott nemzet az, amelyik itt áll az élet keresztutján, - nem tudjuk azt "szállítani", amivel vár bennünket az élet és ezt be kell vallani nagy bűnbánattal, jaj, hova estünk, hol vagyunk attól, amivé lennünk kellene... Zokognunk kellene, hogy mivé lettünk..• - Helytelen dolgg volna mást vádolni, magunkat áldozatnak tudni be, s azt mondani, hogy mások bántak rosszul velünk, - há másból nom^ magyar büszkeségből vállalni kell annak a felelősségét, hogy ^Idejutottunk, hogy'nem a más ereje, hanem a magunk gyengeségei, saját hibáink juttattak ide... El kell jutnunk a magánosság, az önvád, a bűnbánat, a vezeklés mélységeihez, arcra kell borulnunk ott valahol a pusztában, kifosztva és elhagyatva, magunk ellen lázadva és .'.agunkat vádolva a nagy önvallomás vízióiig. Minden ollón tehettünk volna, egészen más lehetett volna a mi sorsunk - még akkor is, ha körülöttünk a világ ugyara^ea a.E- t/ter: "'.eled Is - bá mi mások lettünk volna, a világháború első napjától az összeomlás utáni'időkig, ha minden napon saját bűneink akadályaiban el nem buktunk volna... Minden hősi halott sirja valami rettentő vád minden élö magyarra, mi az a nép vagyunk, akiknek kívánkoznunk kellene azok helyébe, akik csendeden porladnak ^"elzett, vagy jeltelen sirhálmok alatt, mert azok élete áldás és dicsőség volt, s amit ők szereztek, azt tékozolta el a magyar bün és a magyar Ormány, azt az erkölcsi klhcsot.,, - Fedezd fel az ujj ászülő erőket, amelyek rendelkezésedre állanak, és téged várnak, ezekkel nem bir sem gáztámadás, sem trianoni béke, sem gazdasági válság. Ez a'hatalom pedig a lélek, amely nagyobb a csillagoknál, amely előtt fátyol, köd és fantaamagórla minden naprendszer rottenL

ő realitása, - a lélek, amely hőst alkot, szerszámot t eromt, amely megszáz• szorozza az erőket ^akkor is, ha aktivitásról van szó ós akkor is, ha paszszivitásról van szó. Ezt a lelket nem kapja meg más, csak a koldussá lett, a kifosztott, bűnbánó rngyar, a bűnbánat embere, aki hit által és kegyelemből jutott eddig a pontig. Ez a lélek adja a legnágyobJ mai szükséglet kielégülését: a bizalmat! Bizalom, bizalom,magyarok, bizalom aranylabdáját nevetve dobjuk oda egymásnak és mig mosolyogva járunk, elzúg felettünk a borús idő és közelgetünk a boldog megérkezés felé. - Do ez a lelök valóság is ós munka, megindul a gyógyítás 03 a nevelés munkája és akkor mindjárt nagy kérdés lesz számomra a m^slk ember ügye: egy siró, beteg, szegény testvéremé, oz a mese-támasztó mámor kel és életem legnagyobb alkalma lesz a nyomorgó és a nélkülöző másik magyarnál: tett szolgálat. Magyar szivek fájnak? ki hivatott a meggyógyításukra, ha nem a másik magyar? Mi az a nép'vagyunk, ahol egyiket a másiknak ajándékul és vigasztalásul adott az Isten, nempedig büntetésül és átokul I Uj távlat nyilik meg igy előttünk: hogy mentheti meg egy'nemzet magát azzal, hogy a gyertvLokoiben önmagánál különb nemzedéket nevel, '- Mindezeknek a * kérdéseknek a kiindu?ási és visszatérési pontja a sziv, az én szivemen, « te sziveden keresztül tárja ki magát Isten újjáteremtő akarata, Amig egy-ilyen sziv él, az'ógész nemzet él. Magyar szivek, ti vagytok, a tett, az élet és az ámen... Szabó Imre, "Budapest református oaporeo ... szólalt fel és a kétnapos miskolci konferencia rondozőjét, a "Református Pigvolő"-t ajánlotta

/

f eltűnő visszhangot keltve/ a közönség fig- elmébe, /Folytatása következik/