Magyar Országos Tudósító, 1933. szeptember/3
1933-09-28 [085]
ZU ETERNIT-MÜVEK. /Pol tatás a 9-ik kJa dáshoz ./ ; - Én soha inkorrektséget, meg nem engedett dolgot nem követtem cl - hangzik Klein Mór válasza, - Soha ilyesmit Czárán előtt szóba se hoztam. Az 1931 év végén jött hozzám Czárán azzal, hogy őt egyizben Grcgprics kisegítette, adjak ezúttal én az ő részére 2ooo pengőt kölcsön. Én emiitettem, hogy szerepel itt már egy 5ooo pengős kölcsöne. Erről ugyanis tudtam, mert részint Gregorics kötelességszerűen jelentette nekem az ügyet, másrészt pedig az 5ooo p.ngös csekket mind a ketten aláirtuk. A csekk a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra szólt, azt, hogy Czárán készpénzben vette-e fel a kölcsönösszeget^ vagy pedig hogy ő váltotta-e bc a csekket a banknál, - nem tudom. Gregorics elmondotta volt nekem, hogy Czárán azért kért tőle pénzt l^ölcsönképpen, mert villát épittetett s ez az előirányzottnál többe került. Van azonr ban Erdélyben, Erzsébetvárosban egy háza, hangoztatta Gregorics előtt Czárán, ezt majd pénzzé teszi s igy visszafizeti a kölcsönvett összeget. Patay elnök megjegyzi, hogy ez a ház voltaképpen Czárán nagyanyjának a nvén áll. Erre tehát Czárán nem vehetett fel jogszerint kölcsö npénzeket, Czárán Péter felpattant helyéről s izgi tottan jelenti ki; A ház, kérem, meg van s a végrendelet értelmében engem illet meg. Én ugyanis ugy terveztem, hogy nagynéném, aki ezidoszerint a ház bi tokosa, felköltözik hozzam Budapestre s ekkor eladjuk az erzsébetvárosi lakóházat. , Ezután Klein Mór folytatja vallomását: - Czárán az én jöszivemre appellált, hangoztatta, hogy nincs módja tjaáshonnan kölcsönt kérni, ezek a kölcsönök előreláthatólag csak rövid Időre szükség sek^ mert ügyeit rövidesen rendezni fogja. Én nem akartam, hogy irodánkban köztudattá váljék az ügy, ezért fiktív számlán Aggteleki Pál néiren könyveltem el, Czárán január 7-én, tehát pár nap múlva lloo pengőt valóban vissza is fizetett. Én később, an ikor ujabb kölcsön folyósítására került sor, már megbántam az egészet, de me sajnáltam Czáránt, nem szerettem volna, na a villájába olt pénze teljesen veszendőbe ment volna s ezért újra kisegítettem. Aki á-t mond, mondjon b-t is - teszi hozzá a vezérigazgató vállatvonva. /KYé/ - Miért számoltak el jutalékot? - kérdezte az elnök. - A kölcsönszámla nagyon nagyra nőtt, - fole]{£ Klein - és én a főnyökeim előtt nem t unta mi volna megindokolni, hogy miért adtam ilyen nagy kölesönt. Hogy nejtünjöntfol ilyen nagyös szegü kölcsön, ezért az év végéig könvyeléstechnikai okokbil jutalékokat számoltam el, Czáránnak__ fogalma sem volt erről, ez csupán intern ügy volt, elszámolás a fönöktfH meg nyugta tás éra. Az elnök egymásután ismertette a tételeket, igy Jánoshida.,. Ukk, Szilasbalhás, Aggtelek, Domaháza. községek vízellátása körüli munkálatok után az Ag^-teleki Pál számlára feljegyzett jutaléktételeket, - Kérem - mondotta Klein - ezek a jutalékösszegek sohasem korültek kifizetésre, E z után arról valló.t, hogy Gregorics Emil, aki a cég csoosztályának a fönSke volt, miként távozott az Eternit -müvektől. Elmondta, hogy a kulcsait Gregorics rmuidaddig nem adta át, amig valami :nyag'i elszámolás közte és a cég k özöttJmeg nem történt s addig az ideig az Íróasztalát fel sem nyithatták. Amikor a kulcsot megkapták, Íróasztalának fiókjában két iratot találtak különböző jutalékokra vonatkozóam és amikor ezt néki az alkalmazottak megmutatták, utasitésfc. adott, hogy az Agg, eleki Pál számlán könyveljék el. Ismételten leijclen tet te, hogy a jutalékelszámolás-' csupán könyvelés technikai müvelet volt, hogy ne tűnjön fel a Czáránnak adott nagyösszegü kölcsön. Délután egynegyed három órakor Patay István dr. tanácselnök Klein Mó r kihallgatását félbeszakította, A tárgyalást délután fél 5 órakor folytatják, /Folyt. köv,/P.
