Magyar Országos Tudósító, 1933. június/1

1933-06-03 [077]

AZ EZER oláÁNY NöT AÜNNEFELY UTÓJÁTÉKA A BÜNTETŐ JÁRÁSÉ IRöSA GON . ' .nlófcezetes az a nótaünnepély, amelyet megbízás folytán Ilcvs zky Já­ios« . a cigányegylet diszclnöke rendezett, és amelyből kifolyólag ktt­lfnbözö polgári és büntetőügyek ke letkoztok, A nótaünnepély végén -lovszky szabályszerűen elszámolt a befolyó tiszta j öve dele. nmei, ezt azonban" Magyary Imréné este ura 3/ndorné kévéseitek es ezért megbíztak vitéz Vargha Béla dr. ügy "védet, hogy ebben az ügyben eljárjon. Jóllehet élovszky elszámolását a polgármester is jóváhagyta, vitéz Vargha ismeret­len tettes ellen eljárást indított. Annakidején ez ügyből kifolyólag -levs zkyt is kihallgatták és az ügy végül is megszüntetéssel végződött, ízt követőleg történt, hogy Ilcvszky János Jánossy Jenő dr. ügyvéd ut­ján följelentést tett Ivkgyary Imréné és B ura bándorné ellen becsül.t­sértés, illetve rágalmazás cimén, é s a büntető: járásbíróságon annak­idején megtartott tárgyaláson a vádat kiterjesztették vitéz Vargha ügy­véd ellen is. Az ügyvéd azzal védekezett, hogy ügyfeleitől kapott meg­bízás alapj.'n járt el, mire az ügyészi megbizott vele sz.mben a Vv-dat elejtette, A sértett jogi képviselője azonban átvette a potmo.ganv.dat . Ma tartott folytatólagos tárgyalást ez ügyben Gráf Elemér ár. büntető járásbiró. A biró felhívta a feleket, hogy nem lehetne-e ezt az ügyet békésen elintézni, mire Magyaryné és Bura Sándcrne nevében Bulissa Károly dr. megfelelő nyilatkozatot tett, amelyben a ket r.aai.s­lány Ilovszkyt, nlnt a cigányság önzetlen barátját megköveti, /itöz. Var­gha ügyvéd pedig a maga részéről kijelentette, hogy ő ügyfelei megbízá­sából mint ügyvéd kötelességét teljesítette csupán és természetesen távol állott tol- flcvszkynak a megbontása. A sértett ügy védje ez. a.t a nyilatkozatok t elégtételül elfogadta, mire a járásbíróság megszün­tette az eljár:ab. /MOT/ Ma. -— LERÚGTÁK, VAGY LEESETT A V ILLAMOSRóL? nlt év június 11-én a déli órákban történt, hogy az Üllöi-uton,az Ecs.­-i-utca keresztezésénél egy 43-as villamosról leesett Vidacs János ki­lencéves kisfiú, aki a kerekek alá került, melyek az egyik karját tel­esen levágták és egyik láb áh is keresztülmentek. Mentők ér te zte k, akik .őrházba, vitték a s zerencsétlen kisfiút, aki nyomorék maradt. A gyerek édesanyja, Vidacs Jánosnó született Nagy Rozália Nagy Vince dr. ügyvéd itján kártérítési pert indított a BESZKÁRT ellen havi 6o, illetve 15o pengő járadék megítélése iránt. Az anya, akit a részeges apa helyett gyámként nevezett ki az árvaszék a gyermek mellé, az árvaszék utasításá­ra inditotta a pert. A kereseti előadás szerint a kisfiú Gál László ne­vű tizenegyéves pajtásával együtt ugrott fel a villamosra és a lépcsőn ingyen akarták megtenni az utat. A kalauz az Ecseri-utnál észrevette a lógó' gyerekeket, gorombán rájukszólt, mire az idosebbik Gál László le­ugrott, Vidacs János azonban egy ideig még a lépcsőn maradt, de a ka­lauz indulatosan felérugott, mire leesett. A gyerek az anya előadása szo rint^ tol jesen nyomorék marad élete végéig és csak koldulásból tengetheti ;letét. Ötven pengő havi napszámot számit Vidacsné fiatalabb éveire, :ésobbi időre pedig 15o pengőt vesz számitása alapjául. Arra kérte a tör • -ényszéket, hogy Ítéljen meg a fiu huszonnégyéves életkoráig hatvan pengőt, azon az időn tul pedig havi 15o pengő kártéritési járulékot. Mészáros Béla dr. törvényszéki biró előtt a BESZKÁRT Ügyvédje utján.azzal védekezett, hogy a gyerekért nem rúgta meg a kalauz, hanem magát°l ugrott le a kocsiról, annak ellenére, hogy a kalauz figyelmez­tette, hogy ne ugorjon a nagyobbik gyerek után. Elrendelte a törvény­szék a széleskörű bizonyitást, kihallgatta a szemtanukat, akik közül többen ug r vallottak, hogy a kalauz megrúgja a fiút. A kalauz ezzel szem ben tagadta, be: okozója lenne a gyerek szerencséti onségének. Volt olyan tanü, aki czérint a kalauz, miután a gyerek felé rúgott és az le­ihant, nevetve nézett utána és csak azután állíttatta mog a kocsit, mi­ír már a kerekek végigmentek rajta. Tanúvallomást tett a tizenegyéves il László is, aki szintén a kalauz ellen vallott. A kocsivezető, aki őszéit a szerencsétlenség után a még eszméleten lévő kisfiúval^ azt ad­elő, hogy amikor megkérdezte, hogy történt a szerencsétlenség, a gye­' ok nem mondta, hogy megrúgta a kalauz. /Folyt.köv./ 3y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom