Magyar Országos Tudósító, 1933. május/2
1933-05-16 [075]
TÖRVÉNYSZÉK á . * /Kmal^lb rg-iléT t. folyt o ' á s.2./ * A CordilI»r$a mogaiapicása kifejszetten a törvényes rendelkezések kijátszása: célozta, - hiszen ezt reszten maguk a vádlottak sem titkolják. He ; Cordilleriz vállalat is Scrde Eugenio alcpitása lett volna, feltétlenül nyomának kellene lennie az erre vonatkozó 'diszpozícióknak, levelezéseknek; 0 Cord.illeric iratai, levelei t zonban sehonnan sem kerültek elő, a disposiclóknak a könyvekben semmi nyomuk. Minden.körülmény és adat azt igazolja, hogy az erre vonctkozó intézkedéseket,disposic iókat intim könyv' lós alakjában, vagy gyűjtőszámlákon könyvelték el. Ha a Cordilisria is Garde Eugenioé lett volna,semmi szükség sem . lett volna arra, hogy az ide vonatkozó irományokat idegen 'név' alatt bonyolítsák le. Itten végeredményben több mint két ós félmillió aranypengőnek megfelelő értékről van szó, aminek bent az országban semmi ellenértéke sem maradt, s ennek a hatalmas értéknek a könyvekben semmi nyoma.. Kétségtelenül megállapított tény, hogy a vádlottak huzamosabb időn keresztül rendszeresen üzérkedtek külföldi valuták vételével ós eladásával, Fertlön tő bizonyítékot szolgáltatnak erre a bűnjelként lefoglrlt okiratok, továbbá'Schnürmacher Lipót vádlottnak a nyomozót során tett beismerő vallomása, S itt érkezett el az ítélet indokolása c legérdekesebb részéhez: A törvényszék - emelte fel hangját Horváth Géza dr, tanácselnök - Schnürmacher Lipót nyomozati vallomását csel: annyiban ve.tte ténykén";, amennyiben azt a tűnjoliratok is alátámaszt jákv, ŰZ' a vádlott ugyanis a nyomosat során tett beismerő vallomását a bünpör í8tárgyalásán visszovonta és arra hivatkozott, hogy részben bántalmazások,részben lelki kényszer hatása alatt vállalt magára mindent a rendőri nyomoz c t során. A bíróság tág teret engedett az idevonatkozó bizonyításnak, mert azon az állásponton van, hogy ilyfejta burkolt gyanúsításoknak nem szabad semmiképpen -tápot adni. Schnürmacher azt állitotta,hogy egyes d 3 lekt Ivek, ezeket név szerint is rm. gnevezte, rendörséri kihallgatása alkalmával tettlegesen bántalmazták, illetve másrészt azzal presszionálták, hogy amennyiben nem tesz beismerő vallomást,nem engedik 1 a rendőrségről a feleségét, A b izonyitási' elj ár ás .ezeket az állítás oki t r leges :-kély etb mértékben sem igazolta, kétségtelenül kiderült, hogy Schnürmacher Lipót védekezése nem volt egyét, mint a vériéit, re szabadságával való visszaélés, másrészt pedig egyes hatósági közegek nyelt megrágalmc zása, Otlath Leó abbeli állítása sem nyert bitem ny itást, mintha ezt a vádlottat az egyik detektív a nyomozás során egy iratcsomóval arcul legyintette volna. El sem képzelhető,hogy egy .detektivf ef el ügy elő annyira megfeledkeznék' magáról, hogy alantasai e-* lőtt ilyes tettlegességre ragadtatná magát. Ezzel ellentétben megállapítás t nyert, hogy Schnürmacher Lipót a rendőrségen cigarettázás közben tette meg beismerő és önmagát is terhelő vallomását,pontról-pontra mtnve adta elő r- bonyolult ós nehéz tényállást. Azokról a részletekről, amelyei: e vádlott vei lom ás óban foglaltatnak, a d etek t iveknek nem is lehetett volnr tudomásuk; ilyen részletes vallomást csak olyan egyén tehetett meg, aki szskambor és az összes részletekkel ttijősséggel tisztában van. Az a kifogás som helytálló, amit a védelem hozott fel,hogy * t.i, egyes vádlottakat a rendőrségen éjnek idején hc liga ttak volna ki. A törvényszék meg állapit ja, hogy az eljáró detektívek a legcsekélyebb perrendi szabálytalanságot sem követték el, s azzal, kogy s szerteágazó, rendkívül bonyolult bünpör nyomozását aránylag rövid, idő alatt,kifogástalanul végezték el, mindenképen figyelemre és d.ic séretre. méltó 1 munkát végeztek.Egyes tanuk, így Heidelterg Márton dr .ügyvéd, a . bíróság v előtt azt-hangozta "ták, hogy a detektívek általában rendkívül erélyes íj hangon b TSZ éltek,szigorú mar a tartást tanúsítottak, / folyt-, köv ,/ V
