Magyar Országos Tudósító, 1933. május/1
1933-05-09 [074]
ZU A HUNG.vRIA MALOM I GA ZGATöJA T AK BŰNÜGYE /Foly t. 6,kiadáshoz . / Vas Miklós Ábelesz Gábor, Boskovitz Imre és Delikát Sándor Ügynökök tagadták bűnösségüket, kijelentették, hogy semmit sem tudtak Schwimmer Leó visszaéléséről, ők főnökük parancsát teljesítették, amikor jutalékelőleget -vettek fel és a pénzt Schwimmernek visszaadták. A bizonyítási eljárás lefolytatása után Kozacsek József dr. kir. ügyészségi alelnök az ügynökök ellen emelt vádat elejtette s a törvényszék az e ügyükben az eljárást megszüntette. Az ügyész Schwimmer Leó súlyos megbüntetését indítványozta, majd Nagy Emil dr. v. igazsag'ügyminÉ zter mondott védőbeszédet, melyben enyhe Ítéletet kért. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Schwimmer Leót f oly . a t óla go san elkövetett o sala • és több rendbeli magánoki ra th ami sít ás bűntettében és ezért az en-r hitő szakasz alkalmazásával ket.vi fegyházra ítélte. Az ítélet ellen u gy a királyi ügyész, mint a vádlott és védője fellebbezést jelentette!:: be. /MOT/ P. ZU HEIDELBERG ÜGY. /Folytatás a 7-ik kiadáshoz./ A további kérdésekre a tanú bátortalanul felelget, mire Kelemen Kornél dr. igy szólt: - Itt is fél? - Hogy lehet ily • nt feltételezni, hogy itt félne - veti közbe Horváth elnök. - A bátyáim, megtiltották, hogy erről beszéljek - folytatja Kátmánné - mert ha visszakr ülnek a rendőrségre, nem kerülnek ki elve onnen... de Peregi rendőrtanácsos is moadta, hogy érthető, hogy sodornom a kihallgatás utan igy néz ki... összefüggéstelenül egyre jobban összezavarodva vall a tanú, egész testében remeg és a tói lehet tartani, hogy rosszul lesz. á.z élnek Schnürmacher Pálhoz fordul és megkérdezi, hogy miket mondott nővérének. Azt válaszolja, hogy bátyja megverésérol beszelt . - Magát is bántalmazta valaki? Vagy lelki kényszert alkalmaztak? - Délután 3 órától hajnali 4 óráig vallattak. Egy szobában voltam fivéremmel, de háttal ültünk egymásnak, nekem a fal felé kellett állandóan fordulnom. Azután átvitték fivéremet a másik szobába, ahonnan különböző hangokat hallottam az éjszakában. Később megismertem Téth dr. hang iát, aki azt mondta: no no, hát nem tudja?! Hallottam ütéseket, olyasféle csattanásokat, mintha egy szíjjal asztalra ütnének. Ez megismétlődött. Azután irógép kattogást hallottam, majd megint Tét ' hangját:"még mindig nem tudja!" Aztán megint az írógép kattogott. - Gara is panaszkodott, hogy bántották? - Először tagadta, azt mondta, hogy nagyon kellemetlen neki a dolgta, mert tartalékos hadnagy, de azután bevallotta, hogy ütötték, Gara feláll és szemébe mondja Schnürmacher Pálnak, hogy il; t nem mondott, Schnürmacher erősen szemébe néz Garának s ezt mondja: - Megmondtam magának, hogy ne szegyeije a dolgot... Heidelberg Vilmos felugri helyéről es megkérdezi, hogy s: •• bad-e neki valamit mondani? - Maga csak maradjon ülve, nem magáról van szol inti le az e lnök. Gara továbbr- is tagadja, az állítólagos kijelentést. Gara Schnürmacher Pál szerint azt is mondotta, hogy látta Schnürmacher Lipótot, aki nagyon rossz állapotban volt, ugy nézett ki, mintha megverték volna. Gara ezt is .:agadja. Szerinte csak annyit mendott, hogy rossz tefcíi állapotban látta Schmürmcher Lipótot ; Görbén ült. - No kérem én is egyenes ember vagyok, de a sok munkától én is görbén ülök, de nem mondom, hogy valaki is bántalmazott - jegyzi mc ironikus mosollyal Horváth elnök. - Én azt nem mondom - mondja most tétova hangon Schnürmachc Lipót •y az volt a benyom .-som .. . - Szóval megint egy ujabb impresszióról van szó.
