Magyar Országos Tudósító, 1933. január/1

1933-01-10 [069]

MAtYAR 0R3ZÁO03 TÜDóSITó K é a :•. r & t. Tizenharmadik kiadás. Budapest, 1935. január 10. XI. évfolyam 7.szám. /Négyesy László temetése. Folytába s.l./ A tcmeté-i szertartás egyházi részét dr.W o 1 k e n b e r g Alajos apát, egyetemi nyilv,r.tanár végezte, kegyesrendi növendékpapok segédletével, Wolkonberg Alajos dr, magasan szárnyaló imája után az operaházi énekkar tagjai adtak elő gyászdalokat. Ezután Császár Elemér dr, tucományegyetemi ny ilv.r,tanár tépett a. szónoki emelvényre és fájdalomtól megtört hangon c kővetkező nemesveretü, klasszikus gyászbeszédet mondotta: - Megrendülve lép k e ravatal mellé, mert akinek élettelen testéi az érekoporso rejti, ami-; élt, amig ezt a nemesen csengő nevet viselte: Négyesy László, a. tani ;ásbcn mestere©, az egyetemi munkába n társam,az e letbn" bar.rtom volt, - a halál megsuhogtatta sötét szárnyát, s négy év--.Ized harmonikus együttműködése válik egy pillanat alatt fájdalmas emlékké. Emlék ed, ki irthat a. tlanul bel égetve lelkünkbe, megmarad egyik legdrágább kincsünknek, ami: magad után itt hagysz n künk, éles elmédnek és fényes szellemednek termékel, tudományos koncold, mélyenjáró essay-id,kirfcünö bírálat: id, a magyar irodalomtörténet és esztétika nagyértékü alkotásai: az átmenti nevod a késő korokba; de ami legértékesebb volt benned, •emberi valód, az kisiklik kezünkből, - volt, nincs, ;ovatünő árnyadat hasztalan próbáljuk megragadni,., - elmúltál közülünk1 Árván maradt széked az egye bemen,amelyről huszonegy éven át hirdetted a tudomány igazságait és nevetted r.z egymástváltó nemzedékeket, de az igazi árvák mégis mi vagyunk, egyetemi tanártársaid, euberek, a magyar tudomány és irodalom munkásai, mert kidűlt mellőlünk a legerősebb egyéniség, elvesztettük vezetőnket, akire büszkén ; kintótitünk fel, s akire megnyugvással bíztuk magunkat az tóodalmi.élet viharaiban.líövettük őt, mert a földön járva is az eszmények világában élt, i s útija fölött ott ragyogott sarkcsillagul minden nemes emberi ti örekvés. végcélja, a három nagy kultiurérték: a szépség, a jóság, r.z Igazság,Négyesy László egész pályáján hárem kulbui*érlék megvalósitiására törekedett,^lg halandó voltában közöttünk járt, egy hazug szó n m hagyta el sem ajka;, sem tollát, minden tettének forrása a meggyőződés ereje, s rugója a tiszta erkölcs volt,^munkásságának ihletője és -tárgya egyet .műnkön és a tudományban is a ázép világa, A szépséget, a jóságot, az igazságot szolgáiba, .maga is a göröm ehberideál egy kései példája lett: a. szép, a jó,az'igaz harmóniáját olyan mértékbon ti 33 -,esitc tte meg, mint körünkben senki, - Ez a nagy emberi érték kiemelte Négyesy Lászlót köz ülünk, az élre, mégis azt a nagy szeretetet, amelyet rz irodalom és egyetemünk életében vitt, azt a nagy jelentőséget, amelyre tudományos pályáján szert tiotti, a szép, a jó, az igaz kultusza önmagában nem fejti meg.Volt az ő lelki szovadékében át meg átfonva ezt a nemes törekvést agy másik háromság, a férfi erényeknek háromsága, a lelkesedés, a hűség, a bátorság,Lelkesedés mindenért, ami nagy, ami nemes, ami érték, lelkesedés az eszmékért és az eszményekért, a hagyományárt és a haladásért; hüs^g az -mberekhez és az intézmény 3kh"*z, az : Ivekhez és a dogmákhoz, a tudományhoz és az Irodalomhoz és minüon.-'kfölötti a hazához, bátorság sikraszállni mindenkor az igazságért és mindenki el"?, n, aki könnyelműen, botorul, vagy gonoszul kezet mert am 'lni a magyar sz 11 m bármilyen értékes ny ilv ánulás'. ra • Akit szürke tudósnak tartott a közvélemény, ilyenkor, nemes haragjában ragyogó vértü Szent György-lovaggá váléles fegyvere mint a. szent dárdája a sárkányra,halálos biztonsággal sújtott az értékek rombolójára. Minden diadala - s hányszor diadalmaskodóttit - egy-egy szolgálat volt a magyar szollem javára. - Most mindennek végei Diadalmas c satabárdod, kezedből kihullva, odakerült emellé az ősz óta pihenő varázsvessző mellé, amellyel az irosalom és művészet remekeiből kicsaltad a rejtett drága Ságokat f magad meg az örökéi, t útjait járva, nem tudsz már semmit a földi lé. küzdelt

meiről és súlyos problémáiról, Es nem tudsz rólunk s om,barátaidról, társaidról az egyetemen, n m tudsz rólunk, akik lehajtott fővel állunk koporsód előtt, hogy itt Alma Materünk gyászbaborult csarnokában fájdalmas szóval, könnyes szemmel búcsúzzunk a Pázmány Péter tudományegyetemnek és | bölcsészeti karának nagy halottjától. / - Felejthetetlen mesterünk, hűséges társunk, szeretett baráj tunk^Ieten veledl /folyt, köv,/ ., i— omzÁoosi