Magyar Országos Tudósító, 1933. január/1
1933-01-10 [069]
Budapest, 1935. danuár 10. XV. évfolyam 7.szám. /Négyesy László temetése, F o 1 y t a t á s. 2./ ••• A mélységes hatást keltett beszéd elhangzása után K ó k y Lajos dr, egyetemi ny ilv.r.tanár vett bucsut a nagy halottal: - A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság nevét m búcsúzom Teled, úgymond, kedves társunk, fele j th-tton drága barátunk, s ékesszavu, melegszívű bölcs mes ••erünk mindnyájunknak, fkik itthagyott munkatereden dolgozunk. Csaknem félszázados kötelék fűzött az Akadémiához is, a Kisfaludy Társasághoz is, ;olük kaptad első koszorúidat, s nekik szentelted munkás ékoted és fényes szellemed legszebb ilkotásait, A koszorúkét egész virág erdővel fizettél! - A bucsuvé telnek ezekben a fájdalmas perceiben a gyásznak lelket fojtogatóan komor pomoájába ragya ogo láng sugárként világit bele férfiasan lééit szép életednek példaadó kötelességtudása és eszményhüsége. Néma koporsód mellett hadd tegyünk vallomást arról, hogy számodra nem volt terhes munka ós húzódozva vállalt feladat, ha közügyről volt szo. Nem tudjuk mit ••ml égessünk nagyobb hálával, ritka kötelesség tudásodat-e,, v agy megalkuvást nem tűrő lelkiismeretedet, éles itélőképességedet-e, vagy gyöngédségedet, iramaidnak tartalmasságát-e, vagy f ormr.beli válaszokosságát ós példaszerű s iilszerüségí t. Nagy elődéig, Gyulay ±'ál és Beöthy Zsolt kidőlte után a mult legszebb és legnemesebb irodalmi hagy mányainek képviselőjévé magasodtál lőttünk, s ajkaidról árdat legbátrabban felónk a nagy magyar klasszicizmus hagyományain acálosodott kritikai lelkiismeret szava. Te hirdetted, To testesíts .ted meg a kritika legszebb erényeit: a bee sületessóget, jóhiszeműséget, a f ügge t lenség et x minden érdektől, s anam,zetinok áhit;tos kultuszát. Ez nálad nemcsak tanítás volt, hanem hitvallásis, N-m ismertél megalkuvást magyar érzésedben { sem, - szolid, csöndes egyéniséged lángbeborult' é s viharzott,ha ezeknek a szent hagyományoknak kellett védelmére kelned, - Idő folytával a feléd áradu tiszteletadásból egyre jogosabban érezhetted magad is, hogy tudományos ós irodalmi életünknek vezérkarába emeltettél; de tc ennek a fényes polcnak nem diszét kerested,hanem kötelességeit vállaltad. Blféledhetnénk o mily lángoló buzgalommal álltál hanyatló korod ellenére is a nyelvünk tisztasága érdekébon m gind.ult mozgalom élére? Eltitkoltad, hogy rád nehezedett Í. kor, reád sulyosodo; a betegség; mindezeken diadalmaskodó eréllyel követted a hivatás szavát, 3 dolgoztál, nyugalmadat is faláldozva. Bámulatos lelkierő lángja lobogott ebben a fanatikus tettvágyban, s nem vetted észre, hogy ebben t lángolásban életed fáklyája is elég, mint ahogy a vitéz katona a harc hevében még mindig előretör, mikor már halálos sebből szivárog hűséges szivének vére. Füledben folyton ott csengett a bibliai szózat: Munkálkodjatok, mig a mécsetek ki nem alszik! - Köszönjük áldozatos hűségedet, rendületlen kötelesség tudásodat ós ragyogd példaadásodat, S ha most, a fájdalom terhe cl.'11, szivünkben bus visszhangot v:.rnek is a költő szavai: Mig futottunk, s fennre törtünk, Mi-magunknak nem neveltünk Csak halotti koszorút emelkedett érzéssel valljuk mi, hogy szép volt pályafutásod, nemes volt magasbatörésed, s koszorúd a szeplőtelen férf ijel .omot megillető babérágakból van fonva. Te elnyerted ez igazrl: jutalmát, melyet Krisztus urunk igért: Légy hü mindhalálig, s neked adom az élt koronáját! Hü voltál, igaz voltál, könnyes szemünk -lől tovasuhanó árnyad után áldásunk száll: Legyen örökre áldott emléked! Isten veled! Isten vei :.dl A következő szónok Sajó Sándor ny, tankerületi kir, fői igazgató volt, aki a Szent István Akadémia ? a Középiskola' Tanárképző In% tézot és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság nevében mondott utolsó Isii' teniiozzádoc Négyesy Lászlónak, aki e társaságoknak, i'il. tve intézményekI i nek részint alapitója, részint vezetője volt, A szunok főként az elhunyt .[! önfeláldozó munkásságát jmslte ki, amelye,., ol az amiito ;t kulturinuézmé|;| nyéket naggyá emelte. / Folyt, köv ./
