Magyar Országos Tudósító, 1930. december/1

1930-12-01 [051]

KLEBELSBERG KÜNO GROP ÜNNEPI BESZÉDE k RAKObl 3 ZOBR LE LEPLEZÉSEN. - Trianoni fogságunk idején olyan szimbolikus, hogy télnek kellő közepén, csikorgó hidegben temettünk, ősszel, lcrrhulláskor leplezzük azobrcdat, Rákosi Jenő, aki voltál a tavasznak embere, A ver sacrum a természet ébredésének, az érzelmek rajzásának, a képzelet kigyulásának ideje és Rákoei Jenő talentumának alapvonása éppen az volt, hogy virágzó fantáziát SZÍVÓS tetterővel párosított. Nem véletlenség, hanem közvetlenül egyéniségéből fakadt, hogy költői tevékenysége majdnem kizáróon drámai volt. A dráma a cselekvésnek, a tetteknek pcézisa, így hát Rákosi, .". belső szükségességből irta meg a hatvanas évek közepén Ezópus át s vált ezzel a magyar neoromantikus színjáték műfajának úttörőjévé. A cselekvésnek vannak materialistái és idealistáig sőt romantikusai, A cselekvés materialistája az a sok százezer ember, aki egy nemzet kebelében nyüzsög és dolgozik a mindennapi kenyérért. Te ezek felett kell, hogy legyenek a cselekvésnek . idealistái is, akik a megvalósítás, a realizáció képességével organizatcrfkus fantáziát párosítanak, mint Rákosi J«nő, - Nagyszerű elképzelése volt Rákosinak a Népszínház, amelylyel versenyre akart kelni a régi Pest idegen színészetével. Megnyerte vállalkozásához Blaha Lujza művészetét. így Rákosi Népszínháza nagy harci e

87 volt abban a küzdelemben, amely a hetvenes évek második felében Budapest lelkének teljes megmagyarosodáaával végződött. - A Nép3 zinházon kivül második nagy alkotása volt Rákosi Jenőnek a nyolcvanas évek elején a Budapesti Hírlap, amellyel megközelítette a pártokon felül álló- tisztán a nemzeti gondolatot szolgáló lap_ nak az eszményét. Egész tö$nelmunk, a régmúlt

f

és a félmúlt egyaránt amellett tanúskodik, hogy egyik legvégzetesebb hibánk a pártoskodás. Ezzel szöges ellentétben azok a jé magyarok, akik nagy magasságokba tudtak emelkedni, többnyire elfordultak minden pártoskod ás tói és az egyetemes nemzeti gondolat szolgálatába igyekeztek állni. Rákosi hosszú publicisztikai működése során egészen sohasem csatlakozott valamely párthoz, hanem eleinte harcolt az idősebb lisza ellen, támogatta a koalíciót a nemzeti küzdelem során, jitóbb oda állt az^ifjabb Tisza mellé, - mindig azt a tábort igyekezvén erősíteni, amely az ő meggyőződése szerint az adott időpontban leginkább szolgálta a nemzet érdekeit. - De a Rák-si Jenő nacionalizmusa időnként különösen nagy lánggal lobogott, amelynek vakité fényénél ugy látta, hogy nagyon kevesen vagyunk és oly időben, amikor 20 millió lakosa volt az országnak fantáziája oda vetítette lelki szemei elé a harminc millió magyar vízióját éa ebben az extázisban tört ki belőle a magyar iaperializmu3 jelszava. - Mint pszichológus jól tudta azt is, hogy a puszta szám nem minden. Növelni igyekezett hát a nemzeti érzés és a nemzeti gondolat feszítő erejét és megőrizni a nemzeti génius tisztaságát. Mint vérbeli iró hamarosan felismerte azt az összefüggést, ami a nemzeti génius és . ityelv között fennáll és éppen azért egyszerű nyelvrontásnál sokkal többet látott különösen a budapesti nyelvnek abban a kcrcaojodásában, amely a millénium után párhuzamosan lépett fel a nemzet belső hanyatlásának m᧠jeleivel, - Hogy mennyire összeforrt nála a képzelőerő és gyakorlati érzék, azt világosan mutatja, hogy nem érte be Budapesti Hírlapjának szellem irányításával, hanem újságjának saját házat épített, abban saját nyomdát rendezett be Ós a millénium évében megindítván a krajcáros Esti Uj3ágot, ezúton is biztosítani igyekezett vállalatának anyagi alapjait, - A hírlapírók legszélesebb körében már kisebb szám a valódi publicista, a publicisták közül pedig csak kevesen emelkednek klasszikus magaslatra. Klasszikussá csak az a publicista válhatik, aki a lelke mélyén ösztönösen megérzi azt, hogy a nemzet történetének egy adott korszakában ml a sorsdöntő lényeg, melyik a célhoz vezető irány és annak egé•

/

7 szen s szolgálatába tud állni. A a /Folytatása következik,/ ÍL