Magyar Országos Tudósító, 1930. október/2

1930-10-17 [047]

/A DUNANTULI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE. Folyt a tá s.2. / K a p i Béla dr 4 püspöki ogyháfci elnök emeUfe&őtt ezután szólásra, hogy hivatalos jelentését ismortosse. Kapi püspök , és mindenekelőtt meleg szavakká 1 emlékezik meg a Kormányzó tlzéVéS Jubileumáról és javaslatára, jegyzőkönyv-ben örökítik meg az államfő tizóves kormányzásának emlékét. Melegházul Kapi püspök V a s s József miniszter egyéniségéről, "hazánk kiváló államférfia, tudósa és szónoka dőlt vele korai sirbaj elmúlása büszke cser nirtolen összeomlása, fényes meteor beletemetkezése sötét éjszakába". Mcgemléke zik a püspök az egyház centenáris eseményeiről/ a nagysikerű soproni teológiai konferenciáról, majd az államhoz való viszony kérdéséről szóli - Egyházunknak az államhoz való viszonya az elmúlt közigazgatási évben is zavartalan volt - úgymond a püspök. A kormány, különösen pedig a vallás - ós közoktatásügyi minisztérium részéről j óindulatra,mej- • értésre és támogatásra találtunk.Igazságtalan ós háládatlan lennék, ha erről köszönettel meg nem emlékezném. . - A kultuszkormány jóakarata és nagyértékü támogatása azonban nem ment fel a mostani kultúrpolitika és a mostani rendszer bírálatának kötelessége alól. Az államkormányzaton még mindig, meglátszik a világháború és az utána következő rendkívüli időszak kedvezőtlen hatása. A kultúrpolitikánkat irányító törvények nagyrésze a kényszer bélyegét hordozza magán. Egyikmásik törvény ós az ezekre támaszkodó, vagy yókszor ezektől függetlenül megjelenő miniszteri rende.tetek élesen ellenkeznek az állam és egyház viszonyát megállapító régi alaptörvényekkel. A kultuszmini sztérium küs zöbón cézári hatalommal uralkodik az állam pénzügyi politikája. Az állam szuverenitása kíméletlen erővel hengereli le egyházunk autonómiáját. Felsikoltó fájdalmunk és férfias tiltakozásunk rendszerint egy-egy miniszteri akta koporsójába kerül. Törvények és miniszteri rendelkezések között egész sorozatot találunk, amelyek illuzóriussá teszik egyházunk önrendelkezési jogát és szolgaguzsba k^Ttik akaratát. A kormány megváltoztatja a tanítói fize tések helyi javadalmát, a hozzájárulási kulcsot, megvonja az u.n. törpeis kólák államsegélyét, megtiltja a megüresedett tanítói és tanári állások betöltését, stb. Mindez nemcsak sérelmes rendelkezés, hanem közelről érinti egyházunk létfeltételeit és hivat ás be töltésének eredményességót • Kérelmeink 'Ibi rálásánál nem vétetik figyolembe az a szomorú tény, hogy a legtöbb reánk vonatkozó törvény egyházunk megkérdezése nélkül, sokszor pedig tiltakozása ellenére született, - Aggódva szemléljük, hogy a pénzügyi kormányzat elzárkózik egyházunk jogos követelései elől. Ennok az e Íz ár kéz ásna k kemény ridegsége sokszor azt a feltevést erősiti bennünk, hogy a kormányzat nem iáfiri fel, vagy ismeri el egyházunk állami segélyezésének tulajcb nképpeni jogalapját. Pedig mi nem miniszteri kegyre, hanem törvényes jogra támaszkodunk, a magyar állam és a magyar nemzet hitelezői vagyunk, akik állami feladatot képező értékes munkánk anyagi előfeltételeinek osak töredékrészét várjuk az államtól. Nem vagyunk idegenek, harmad- és negyedórtókek a nemzefi életében, hanem a nemzet testének eleven része vagyunk, elvégzett történeti munkánk dicsőségével ós történeti jövendőnk minden kötelessógtudatával. Jólesnék, ha koserü csalódások után ezt az igazunkat a pénzügyi kormány elisrrerné. - Fájdalmasan érint, hogy néha maga a kultuszminiszter ur sem ismeri fel egyházunk szükségleteinek teljességét. Elismerjük a miniszter ur programmjának hatalmas, sokszor szinte széditó dimenzióit és osztjuk a magasabb kulturáltság jeligéjébe vetett bizalmát. De aXmJ^nagy érték a programmalkotás szempontjából a nagystilüség, éppen ugy veszélyes a gyakorlati politika szempontjából az állam erejét üüghaladó túlméretezés. Örülünk, az indo~ kolt reformoknak és az uj alkotásoknak, do ennél is előbbre való kötelesség régi alkotások fenntartása. |/L /folyt, kőv./ 'm