Magyar Országos Tudósító, 1930. augusztus/1
1930-08-05 [039]
ZU R ÁKóCZI-UTI SZERELMI DRÁMA /Folyt <2<- kiadáshoz,/ - Hát magát szerette a felesége? « Igen, de mindig szülei befolyása alatt állott, Egymásután toszi most fel az elnök a vádlotthoz a kérdéseket, amelyekre válaszolva, Hügel előadja, hogy a háborúban fejsérülést szenvedett, maláriában súlyosan megbetegedett, 1322-ben mellhártyagyulladáson ment keresztül és sivár családi élete annyira idegessé tette,hogy álmatlanul töltötte az éjszakákat és mindig csak arra gondolt/, hogyan állithatná vissza az életközösséget feleségével. m Hát a felesége hogy élt a K ákóczi~uti lakásban? - tette most fel a kérdést az elnök. Hát bizony nagyon sokat hallottam róla, hogy nem megfelelően viselkedik - válaszolt a vádlott. Én is nagyon sokat láttam, Augusztus elején például saját szememmel láttam a második omeletről^Jenézve, hogy az előszobában a gazdájával csókolódzott* Sokszor harapások is voltak a vállán és a karján. % szemrehányásokat tettem neki állandóan, • azon^ ban mindig csak ezt mondta:"Mit csináljak, ha ilyen szenvedélye van*" Én rögtön mondta, hogy nem muszáj neki ott maradni, keressen egy másik helyet ő azonban nem nagyon iparkodott. Azt is láttam egyszer az aggteleki-utcában, hogy egy idegen férfival sétált. Utánamentem, ő észrevett és otthagyta a férit. Á m ik;or aztán hozzáléptem és megkérdeztem,hógy kivel sétált, igy válaszoltJ "Semmi közöd hozzá!" Egyszer azt láttam, hogy a lakás ablakából az átolleni házba egy férfinek csókot intett. Ezek aztán annyira fel indulttá tettek,hogy mesterségemet sem tudtam ellátni, ugy hogy fölmondták nekem tulidegességem miatt, "tt°lkozdvo állandóan a Rákóczi-uton kóboroltam és többször ittam is. Az elnök most at kérdezi a vádlott-1, hogy mikor vette a revolvert, mire Hügel ki jelenti,hogy més S ZQ nt István napján vásárolta a Teleki-téren egy ismeretlentől,de nem azért,hogy azzal feleségét lelőjje,hanem ő akart öngyilkos lenni. Rátért ezután, a gyilkosság előtti napon történtekre. Elmondotta,hogy felment feleségéhez, akivel közömbös dolgokról beszélgetett. Később feljött egy fiata1ember, aki virágot hozott -a feloségénok. Az asszony azt mondotta, amikor kérdőre vonta,hogy ez a fiatalember öccsének a barátja és csak öccse után érdeklődik. Később mogtudta,I8n@inib hogy ez az a fiatalember, aki mindig árulkodik rá felesége szüleinél. Ezért parázs botrány keletkezett kettőjük között felesége lakásában. A gyilkossg napján az utcán találkozott Xüg feleségével. Amikor odaért az asszonyhoz, éppen akkor búcsúzott tele egy fiatalember, "Pá, anyukám^"- mondotta ez a fiatalember az asszonynak. - Természetesen rendkivül meglepődtem ezen a bizalmas megszeli táson és megkérdeztem feleségemet,hogy ki ez a fiatalombor,akivel ilyén bizalmasan van - folytatta vallomását Hügel,"Ugy élek, ahogy akarok" - válaszolta orre feleségem."Te pedig csak élj az anyáddal, ón nem mogyek' hozzád vissza." Ezután együtt felmentünk a lépcsőn feleségem lakásába, A lépssőházban összeszólalkoztunk és a feleségem ocsmány szavakkal illetett. Szidta az édesanyámat. Nem tudom mit cselekedtem ezután, csak arra emlékszem, hogy a nadrágom hátsózsebóhez nyúltam és kirántottam a revolvert. Nem tudom, hogyan és hányszor lőttem. Csak a Rókus kórházban tértem eszméletre,, akkor tudtam meg csak, hogy magamra is rálőttem. Élnék: Mi vitte erre a rettenetes tettre? - Nagyon féltékeny voltam, ~üom tudtam a feleségem nélkül élni. - válaszolta nagyon halkan a vádlott. m Megbánta a tettét? Csendes zokogással válaszolt a válaszolt: - Nagyon,,,, nagyon meg bántam. 'Az elnök ezzel bofejezte a vádlott kihallgatását és szünetot rendelt cl, /FOlyt.köv,/Ma.
