Magyar Országos Tudósító, 1930. június/1
1930-06-02 [038]
<*> Nem szabad megengednünk,- mondotta többek között • a nagy népszerűségnek örvendő ürmánczy Nándor - hogy a mondás: "Gyáva népnek nincs hazája 0 beteljesedjék rajtunk, mert a magyar néj vitéz. A. népet azonban vezetni kell ós ha elszánt férfiak vezetik, akkor erős a nemzet. Amikor a trianoni békét aláirtak, nem vezették a magyar nemzetet bátor férfiak ? merb erre a hóhérbékére, nemzeti gyalázatunkra csak szégyenkezésssel gondolhatunk* De még nagyobb gyalázat az, hogy még mindig összetett kezev-kel tűrjük a trianoni Jármot, tűrjük, hogy négymillió magyar testvérünk idegen rabigában senyvedjen. Ma mindenütt pusztul a magyar. A megszállt területen éppen ugy, mint itthon a oaonka hazában. Mert nemcsak nemzet becsülete forog kockán, hanem a megélhetés gondjaival is küzdenie kell. Hangosan kell tiltakoznunk Trianon ellen, de Ítéletet kell mondanunk a nagyhatalmak jelenlegi magatartása fölött is. A nagyhatalmak ugyanis most, utóbb már rájöttek, rá kellett jönniök a trianoni béke tarthatatlanságára és mégsem igyekeznek azon változtatni. ... • *A Nem szabad ezt a nagy port elodáznunk utódainkra, mert a történelem Ítélőszéke nem menthet fel bennünket a gyávaság és a kötelesség Síegés súlyos vádja alól. Magunknak kell törekednünk arra, hogy , . . visszaszerezzük egyedül éltető régi határainkat. A hatalmas tetszéssel fogadott beszéd után ürmánczy Nándor felolvasta a következő határozati javaslatot: n k trianoni békeparanss aláirásénak tizedik évf ordulójáii tartott nagygyűlés az ezeréves magyar birodalmat öt részre daraboló hóhérbékét a történelem legsötétebb gaztettének nyilvánítja. Mély elkeseredéssel állapítja meg, hogy a kormány még mindig a megalkuvás utján jár, ahelyett, hogy a gyilkos békeszerz&Iés megdöntésén dolgozna. De elitéli a nagygyűlés a hóhérbékében részes nagyhatalmak magatartásét is, mert noha rájöttek, hogy Trianonban a gazság és tudatlanság ült diadalt, tovább tűrik a magyar nemzet ellen elkövetett vérlázító Igazságtalanságot. A nagygyűlés meghuny észkod ás helyett erői elszánt kormányzati iránit követel ás felszólít minden igaz magyart, hogy csak olyan kormányt támogasson, amelyik az ország területi épségének visszaállításáért kész a döntő harcot felvenni.* A nagygyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta, majd I 1 o s v a y Gusztáv elnök jelentette be, hogy az ország 120 Ipartestülete 120 darab okmányt juttatott el, Illetve tétetett le az országzászlótartó emlékműre, amelyekben egyöntetűen tiltakoznak a trianoni béke ellen. A lelkesedést keltő bejelentés elhangzása után Lukács György v.b.t.t. ny<> miniszter mondott a nagygyűléshez gyújtó beszédet. f Az ezeréves magyar haza történelmének legszomorúbb napjait éljük, szólt többek között a hatalmas tömeghez a szónok, - de mégsem szabad elcsüggednünk, mert végül mégis az igazság fog diadalmaskodni. Tanúságot kell itt tennünk élő hitünkről a magyar feltámadásban. Megemlékezett Lukács Györ^; dr. arról, hogy a nagy összeomlást, amely a trianoni békét megelőzte, nem a magyar nemzet vitézségének hiánya idézte elő, hanem a belső elernyedése. Hatásos szavakkal Jellemezte a torz forradalmat, a szörnyű román megszállást és rámutatott, hogy ebben a légkörben kényszeritették a megtört, kifosztott Magyarországra az átkos békeparancsot, a mártírkoronát. Találó szavakkal jel lemezte a trianoni béke politikai és gazdasági hátrányait, majd megemlévezett arról, hogy a szörnyű elhagyatottságban az olasz, majd az angol nemzet értette és ismerte meg elsőnek Trianon igazságtalanságait és a magyar nép tragédiáját. A hatalmas hallgatóközönség egetverő éljenzéssel fogadta ezeket a szavakat és ilyen közbekiáltások hangzottak: "Mussolini kellene nekünk!" "Éljen Rothermere lord". Meggyőző érveléssel mutatta ki a szónok, hogy Magyarországnak és különösen Tisza István grófnak semmi része sem volt a háború felidézésében. Ez a vád tehát nem áll meg ellenünk, aminthogy ugyancsak összeomlik az a másik ellenünk hangoztatott vádaskodá^s is, hogy Magyarorszá mostohán bánt nemzetiségeivel. Adatszerűen bizonyította Lukács György, hogy a nemzetiségi kérdésben Magyarország hasonlíthatatlanul toleránsabb politikát folytatott, mint ahogyan az utódállamok a jelenlegi nemzeti kisebb sógekkel, különösen az ntalmuk alá kényszeritett magyarsággal politikai, társadalmi és gazdasági téren bánnak. /Folyt.köv./
